2000. március idusán megjelent egy írásom a Vasvári Újságban, ahol kritikusan nyilvánultam meg az akkor regnáló kormánnyal szemben, gondolkodó és mindig a jobbért lázadó emberként. Szavazóként az általam is oda segített kormány ténykedésében azt láttam egyre inkább a ciklus félidejében, hogy semmibe veszi a kritikus hangokat, és azok részesülnek jogtalan vagy erkölcstelen előnyökben, akik csupán tapsolnak és a minél nagyobb anyagi hasznot lesve mindenre kaphatók. Gondoltam, még időben van szólni, és tegye ezt meg mindenki a maga szintjén, ahol él, ezzel is bátorítva a többieket, a „halk szavúakat”. Az írást elfeledtem az évek múltán, mígnem 2020-ban egy ismerősöm a Facebookon megküldte számomra. Elolvasva arra döbbentem rá, hogy teljesen időszerű. Elküldtem a Vasvári Újságba, hogy húsz év után újra jelenjen meg. Még további három kísérletem volt, de nem jelent meg.
Feladtam, és elküldtem a cikket további négy helyre (országos és helyi lapokba), nem kaptam választ. Így fordultam a Magyar Hanghoz, mert az idő múlásával a cikk egyre aktuálisabb lett, jobban, mint 2000-ben.
Az írásból az alábbiakban részletek.
„Nem idomultam
Nem azonosultam
Ahova nem hívtak
Oda nem tolakodtam”
/Nagy Gáspár/
A rendszerváltozásnak nevezett felemás és langyos átalakulást hozó évek lassan arctalanná tesznek mindenkit. Ne legyen véleményed! Ne legyen arcod! A cél ez. Régi, több ezer évvel ezelőtti ősi törvényeink arra kötelezték elődeinket, hogy mindenkinek részt kell vennie a közügyekben. Ma minden az ellenkezőjére ösztökéli. Amennyiben pedig valóban szeretnél beleszólni a dolgokba, akkor megmondják, hogy mit kell mondanod. Tömegember legyél!
Szajkózza ezt ma minden. A társadalom minden szintjén azok az egyének és csoportok előtt van korlátlan érvényesülési lehetőség, akik folyamatosan színt váltanak, és odadörgölőznek a mindenkori „Nagy Fazékokat Birtoklók” köré. Így van ez több ezer éve. Nincs ebben semmi különös. Hamvas Béla ezt profánabbul fogalmazza meg: „A demokrácia azt jelenti, hogy minél több pénze van valakinek, annál szemtelenebb.” A kilencvenes évek elején hittük azt, hogy ezen sikerül változtatni. Higgyük ma is ezt. Tegyünk is érte. Én most ezért írom e sorokat. Munkád, becsületed, tisztességed, emberséged a mindenkori hatalom birtokosához való elkötelezettséged után vehető figyelembe.
Nem úgy történik a gyakorlatban, ahogy ezt Sánta Ferenc nagyon helyesen megfogalmazza. „Tehát a demokráciával élő közösség arra törekszik, hogy tisztességes és munkájához értő embert válasszon meg, és minden más szempont csak ezután következik.” Munkádat hogyan végzed, és azt hogyan értékelik, mindenek előtt a vazallusi elkötelezettséged a szempont. Simuljál bele a Nagy Semmitmondó és Semmittevő Átlagba, akkor lehet esélyed, egyébként elsodornak és lekaszálnak. Mi a megoldás? Legyél te is pártkatona.
A jelenleg általam is hatalomra segített kormány és minden szintű képviselői is erőteljesen a saját pártkatonáikat részesítik előnyben. Nem kell nekik az egyenes gerincű ember, mert azt meg kellene győzni, és nem elég neki a nyalókát felmutatni. Pedig megérné több energiát fordítani arra, hogy ne csak végrehajtóként számítsunk rájuk, hanem alkotó emberként is.
Akinek arca, gerince van, és saját meggyőződését vállalja, az kényelmetlen a hatalomnak. Így aztán a hatalom inkább a szürke arcúakat, a kocsonya gondolatúakat, a gumi gerincűeket édesgeti magához. Nem jó ez így. Az igazságnak nem jó. Legyen arcod! Legyen tekinteted! Nézz a másik ember szemébe! Járj egyenesen! Tessék élni a nyilvánosság eszközével az igazság megismeréséhez.
Nemcsak ahhoz van jogod, hogy szabadon véleményt formálj, hanem ahhoz is, hogy tudd, az általad választott vezetőid miként végzik a munkájukat, milyen döntéseket hoznak. Az egyénnek joga: „közérdekű adatokat megismerje és terjessze” (Alkotmány 61.§). Jogod van azt is tudni, ami a nyilvánosság csatornáin nem jelenik meg. Mi hogyan jelenik meg? Vagy minden megjelenik? Az igazat írják, mondják, teszik, vagy csak a valódit? Rákérdezel?
Akkor kapsz nyilvánosságot, teret és mások által ajnározást, ha mások által elkötelezettje vagy a nyilvánosság eszközét kézben tartónak. Amennyiben „csak” ötleted és tenni akarásod van a közösség érdekében, az nem elég. Legyél embere a mindenkori elöljárónak, és építsd az imázst. Az igazodási pont nem az örök értékekben, igazságokban van (Van ilyen ma?), hanem a társadalmi (Caf)RANG szerinti hatalmi státuszokban. Azokhoz igazodik a többség. Az az érték a szemében, amit a magasabb és több poszttal bíró „gazda” annak tart.
Helyi szinten ezekért a visszásságokért Te vagy felelős. Rajtad múlik, hogy akarjanak számítani rád jobban. Igenis a te porszemnyi véleményed számít a legtöbbet,. Az önkormányzat te vagy. Vedd kezedbe sorsodat. Tedd szóvá a rosszat, és dicsérd meg a jót!
Gondok közt is vedd észre a szépet, a jót, hogy ez a Te Városod, a Te Hazád. Az öröm az élet energiaforrása, ne hagyd, hogy elapadjon! Legyen arcod, s legyen ehhez harcod, bánatodban és örömödben is.
A Magyar Hangba megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
