A kormány a járványra hivatkozva vezette be a veszélyhelyzetet, a különleges jogrendet. A különleges jogrend idején azonban a Gazdaságvédelmi Alapból felhasznált pénz negyedét sem költötte a járvány és a gazdasági válság hatásainak enyhítésére. A választópolgárok többsége az eddigi járvány és válságkezelés ismeretében vajon hozzájárulna a különleges jogrend meghosszabbításához?
A kormány a járványra hivatkozva vezette be a veszélyhelyzetet, a különleges jogrendet. A járvány idején az Alaptörvényben módosította annak szabályozását, hogy a korlátlan felhatalmazás birtokában gyorsan és hatékonyan tudjon dönteni a járvány megfékezése, egészségügyi kezelése és negatív gazdasági hatásainak csökkentése érdekében.
De valóban így tett a kormány? Valóban erre használta a felhatalmazást? Számos elemzés kimutatta, hogy éppen ellenkezőleg. Emberek százezreit hagyta segítség nélkül, és a gazdaságvédelminek nevezett források jelentős részét cinikus módon nem a gazdaság, az emberek és a családok védelmére költötte.
Azt is összegyűjthetnénk, hogy a kormány – és szavazógépe, a parlament – a veszélyhelyzet idején módosította az Alaptörvényt, értelmetlen gyorsasággal „modellváltotta”, azaz a Fidesz-káderek döntései körébe utalta az egyetemeket, és hasonló, a járvánnyal és a válsággal semmilyen kapcsolatban nem lévő jogszabályok meghozatalával, valójában a jogalkotással való visszaélésekkel, milyen károkat okozott. Egy ilyen összegzés talán kevés figyelmet kapna. Kiváló oknyomozó újságírók munkáit felhasználva most csak azt nézzük meg, hogy a Gazdaságvédelmi Alapnak elnevezett költségvetési forrásokat a kormány valóban a járvány megfékezésére, az emberek és a gazdaság rászoruló szereplőinek megsegítésére használta-e.
2020. áprilisában 923 milliárd forintos Gazdaságvédelmi Alapot hozott létre a kormány. Előrelátó lépés, mondhatnánk. Igaz, az év végére ez 3628 milliárdra (négyszeresére!) nőtt. Azt sem vizsgáljuk most, hogy az eredetileg 367 milliárd forintra tervezett államháztartási hiány, hogyan lett 5549 milliárd forint, azaz az eredeti tizenötszöröse, miközben a kormány 2020-ban esztelen évvégi közpénzszórást rendezett.
Nézzük meg mire költötték a Gazdaságvédelmi Alap 3628 milliárd forintra növelt összegét. A részletes elemzés az egyes minisztériumokra is lebontja a felhasználást. Ott is leírják, hogy ebből – ezt már én teszem hozzá – a minisztériumi struktúra kesze-kuszasága és kormánybiztosok sokaságának kinevezése miatt sem sokat tudunk meg arról, mire is fordították a „gazdaság védelmére” szánt forrásokat.
Az elemzés szerint közvetlenül az emberek és a gazdasági szereplők támogatására 409 milliárd forintot, azaz az alap 11 százalékát használták fel. Az, hogy az egészségipari támogatások, vagy a turisztikai fejlesztések támogatása hogyan függ össze a közvetlenül járvány idején és következtében szükséges intézkedésekkel, nehéz megmondani, de ha ezeket is idevesszük, még akkor is csak 875 milliárd forintnál (a teljes összeg közel negyede) járunk.
De mi köze lehet a járvány negatív gazdasági hatásai csökkentéséhez a Nemzeti Atlétikai Központ részére megítélt 192 milliárd forintnak? Az eredeti előirányzat 21, a tényleges 5 százalékának? A nagyvállalati beruházások és a Budapest–Belgrád vasútvonal támogatására nyújtott 85 és 82 milliárd forintról se állítható, hogy a járvány miatt volt rá szükség.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium 1000 milliárdot használt fel a Gazdaságvédelmi Alapból, de az első tíz legnagyobb tételben nincs a járvánnyal és annak gazdasági hatásai mérséklésével kapcsolatos tétel. A kisebbeket, a saját igazgatási feladatokra, vagy a vadászati világkiállításra nyújtott több milliárdos támogatást is nehéz járvány- vagy válságkezelésként értelmezni.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium 564 milliárdos költekezéseit feltehetően ők sem tudják pontosan áttekinteni, hiszen a 291 milliárdos „versenyképesség-növelő támogatások” vagy éppen az 54 milliárdos „külgazdaság-fejlesztési felhalmozási célú kiadások” mibenléte nem homályos, hanem sötét. Ahogyan az Eximbank tőkeemelése is nehezen köthető a járványkezeléshez. Azt pedig, hogy a piramis-építésekhez hasonlítható „magyar űrprogramot” miért kell tízmilliárdokkal támogatni, és ezt miért a KKM végzi, és miért a „gazdaságvédelmi” forrásból, feltehetően a Hortobágyra narancsligetet és gyapotföldeket álmodók mai követői sem tudnák megmondani.
Azt, hogy az állami vagyon kezelését miért a „gazdaságvédelmi” alapból kell 494 milliárd forint költségvetési, azaz közpénzzel támogatni, jó lenne, ha részletesen elmagyarázná valaki. A józan ész azt diktálná ugyanis, hogy az állami vagyonnak hozama van, azaz befizet a költségvetésbe. Ha az állami vagyon kezelésében ilyen óriási hiány mutatkozik, nem kellene inkább leváltani a menedzsmentet?
A Miniszterelnökség is rászorult 424 milliárd „gazdaságvédelmi” támogatásra. Érdekes olvasmány, hogy milyen gazdaságvédelmi hatása van az építkezésekre és felújításokra szánt 176 milliárd forintnak, vagy a minisztérium 15 milliárdos saját beruházásának, esetleg a Tihanyi Alapítványnak juttatott 36 milliárd forintnak.
Külön fejezet a „Kiemelt magasépítései beruházások”. Azt ne firtassuk, hogy a mélyépítési miért nem, azt már annál inkább, hogy a Nemzeti Atlétikai Központ 192 milliárdos költsége mellett milyen járványmegelőzési vagy gazdaságvédelmi célokat szolgál a további 33 milliárdos sportcsarnok és egyéb sportlétesítmény-beruházás. Ráadásul ilyen lesz még más minisztériumoknál is.
Azt is megszoktuk, hogy az egyes tételek ötletszerűen tűnnek fel a különböző minisztériumok költségvetésében. A Pénzügyminisztérium 211 milliárdot kezel a „védelmi” alapból, a legnagyobb tételek a nagyvállalati beruházások támogatása (85 milliárd) és az égészségipari vállalatok versenyképességének javítása (68 milliárd). Azt persze megint csak nehéz józan ésszel felfogni, hogy egy piacgazdaságban a nagyvállalatok (nem részletezik, de biztosan nem csak a magyar nagyvállalatok) támogatására miért szerepel a leginkább szükséges intézkedések között.
Persze talán jobb így, mintha a Kabinetirodánál lenne ez a támogatás, amely részletezés nélkül költ 176 milliárdot (soha meg nem térülő) turisztikai fejlesztésekre, de jut 9 milliárd a kormányzati kommunikációra, és 10 milliárd az aktív kikapcsolódást szolgáló programokra, bármi legyen is az a járvány miatti szigorú korlátozások idején. Apróság, de a Magyar Turisztikai ügynökség – minden bizonnyal megnövekedett – feladataira is kell 2,5 milliárd forint. Nem, nem a tönk szélére jutott vendéglátóipar kisvállalkozóinak megsegítésére, hanem a Turisztikai Ügynökség szakmai feladataira.
Az átláthatatlan ember-minisztérium – amiről a magyar viszonyokat nem ismerő azt hihetné, hogy a legnagyobb összeget kapja az egészségügyi és oktatási válság idején – bizony hátul kullog a sorban a maga 128 milliárdjával, de – nem, nem tévedés – ebből az összegből a Betegápoló Irgalmas rend projektjei (sic!) 11 milliárdján és az Egészséges Budapest Program 4,6 milliárdos beruházásán kívül egyetlen fillért sem fordítanak egészségügyre vagy oktatásra. Sportberuházásokra azonban itt is szerepel 45,5 milliárd forint.
Az Agrárminisztérium 61 milliárdos támogatásából 24-et, azaz közel a negyven százalékát az élelmiszergazdaságot érintő negatív hatások enyhítésére fordítanak. Ezzel magasan az első helyre kerülhetnek a támogatásoknak a válság tényleges enyhítésre történő felhasználási versenyében, már ha lenne ilyen verseny.
A Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium 60-60 milliárdja feltehetően arra szolgál, hogy ők se nulla támogatást kapjanak, és a Belügyminisztérium feladatainak növekedését ráadásul aligha lehet megkérdőjelezni.
Aki szegény, az a legszegényebb. A helyi önkormányzatok is kaptak 48 milliárdot. Igaz, ezek mind célhoz kötött (például útburkolat javítási feladatok) támogatások, egy árva fillér sincs a megnövekedett szociális feladatok ellátására.
Az a véleményem, hogy a Gazdaságvédelmi Alap felhasználását szabályozó kormányrendeleteket részletesen tanulmányozva sem tudja senki pontosan megmondani, hogy mennyit költöttek a járvány egészségügyi és gazdasági hatásainak csökkentésére. Becsülni lehet csupán. Én úgy becsülöm, hogy ez az összeg nem nagyobb a teljes felhasználás 25 százalékánál.
A kormány 2021. január 29-én 23 óra 30 perckor „A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről” címmel benyújtotta a T/14800. számú törvényjavaslatot a rendkívüli jogrend meghosszabbítására. Februárban már szavaznak is róla. A 133 „bátor” képviselő biztosan meg is szavazza. Az ellenzék nincs könnyű helyzetben. Vigyázó szemüket már a 2022-es választásokra vetik, pontosabban, hogy hogyan tud a képviselők többsége továbbra is a parlamentben maradni, s ha a sors úgy hozza, asszisztálni a demokrácia bábjátékához.
A kormány mögött kétharmados parlamenti többség áll. A járvány stagnál. A védőoltások elkezdődtek. A különleges jogrendet a kormány korlátlan hatalom iránti éhségén kívül semmi nem indokolja.
Én a magyar választópolgároktól kérdezem: ismerve a különleges jogrend leple alatt elkövetett sok jogalkotási visszaélést, és azt, hogy a különleges jogrend adta felhatalmazással élve a rendelkezésre álló forrásoknak csak csekély részét, talán a negyedét fordították ténylegesen az emberek, a családok, a munkahelyek és a cégek védelmére, s százezreket hagytak segítség nélkül, Önök megadnák a felhatalmazást az újabb különleges jogrendre?
A szerző volt miniszter, az MTA korábbi elnöke, az Új Világ Néppárt elnöke
A Magyar Hangban megjelenő publicisztikák nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
