Az új Jolly Jokerek a magyar katonai vitézkedésben a Gidránok. Ezek katonai harcjárművek, akikbe most szerelembe esett Kristóf miniszter: a „harctér rettegett sárkányaiként” jellemezte őket. Nos, most 56 (nem 1956) érkezik hozzánk a leszerződött 300-ból. Na honnan? Nincs nagy meglepetés, a török Nurol Makina cég gyártja őket, amely több mint negyven éve épít harckocsikat. Azt viszont nem tudni, mi a helyzet a Gidrán Páncélozott Járművek Kft.-vel, amelyet a törökök és a Rába alapítottak közösen arra a célra, hogy Kaposváron is gyárthassák ezeket a járműveket.
A miniszter azért nevezi sárkánynak ezeket a járműveket, mert a török neve Ejder Yalçın (Ejder: sárkány). Ebből lett nálunk Gidrán. A hazai elnevezés nagyon hangzatos és izgalmas, kissé sci-fi jellegű. A helyzet azonban egészen más. A gidrán ugyanis egy 2004-es országgyűlési határozat alapján nemzeti kincsnek számító lófajta, amit a mezőhegyesi ménesben tenyésztettek ki. A történet kétszáz évre nyúlik vissza, 1816-ban Egyiptomból Lipicára került egy arab telivér mén, amelynek a neve „Gidran Senior” volt. Innentől kezdődik a regényes tenyésztési történet, amiből most csak az érdekes számunkra, hogy a jármű egy arab ló nevét viseli.
Mi is ez a jármű, amiről beszélünk? Én úgy olvasom és értelmezem nulla szakértelemmel, hogy ezek olyan páncélozott harcjárművek, amelyeket elsősorban felderítő, járőrözési, logisztikai utánpótlási, csapatszállító és különleges műveleti feladatokra használnak, mint például a konvojkíséret és az ellenőrzőpontok védelme. Azaz nem harckocsi. Ha nem az, akkor meg hogy lehetnek a harctér rettegett sárkányai? Ellenben nagyon alkalmasnak tűnnek bizonyos egyéb feladatok ellátására, ami aggodalommal tölt el, mert bevetési helyeiken főleg belbiztonsági és terrorizmus elleni műveletekben vesznek részt. Ezért inkább a belbiztonság és a terrorelhárítás sárkányai volna a helyes megközelítés velük kapcsolatban, de ez nagyon nem volna népszerű kijelentés az elégedetlen magyar néptömegek számára.
Némileg mellbevágó az, hogy ezek az Ejderek hol voltak eddig bevetve. Leginkább a kurdok felkeléseiben (a Kurd Munkáspárt ellen), így Délkelet-Törökországban és Észak-Irakban. Türkmenisztánban határbiztonsági műveletekben lehet kimutatni a jelenlétüket, Tunéziában a nehezen járható területen megjelenő dzsihadisták ellen vetették be őket. Üzbegisztánból vannak hírek, hogy belső biztonsági műveletek elvégzésére használják. Aztán itt van Magyarország, Csád (!), Katar, Banglades, ezek az országok biztosan rendeltek. Csupa európai ország. Ja, nem.
A miniszter azt mondja, hogy „ezek a járművek kiváló mobilitást és tűzerőt biztosítanak – a magyar katonák biztonságáért és hazánk védelmi képességeinek további erősítéséért”. Ebben a mondatban megint sehol nincs az állampolgár, az ember. Ezt azért hiányolom, mert a Fidesz a lakosság felét, kétharmadát nem tekinti a haza részének, s ezek az emberek nyilván nem is katonák. Őket akkor eszerint nem védik a Gidránok.
Laikus véleményem szerint tehát nem annyira megnyugtató a Gidrán-jelenség, látva a jogalkotási folyamatok irányát és a közvélemény-kutatások állását.
