Lajos-Faktor

Kovács István a Megafon Központ videójában

Benned megvan az „X”! – mondja a Mentor, és biztató tekintettel engedi útjára tanítványát, hogy aztán az az élő show-ban bizonyítsa be mesterének tehetségét, elszántságát. Ismerős a tévéműsor? Nekem erről a kurta mondatról a babos kendőt narancssárga selyemzászlóra cserélő kurzusbohóc, Nagy Feró jut eszembe, akinek annak idején a libernyák kertévé pénze sem volt büdös..

Az „X” tehát a rátermettség, a tehetség szimbóluma lett; a műsor épp idén éledt újra, sokak örömére vagy bánatára, ez ízlés kérdése… Akik figyelemmel kísérték az elmúlt hetek közéleti eseményeit, azon belül is a Pegazus-kémszoftver körüli tragikomikus történéseket, az „X” ellentétére máris találhattak egy megfelelőt: a „Lajos”-t.

Kálmán, a hazafi
Szabó Antal

Kálmán, a hazafi

Megafon meg Pesti meg Hír Tv meg a Kopasz – meg a többi; a Bogyó és Babócát sem tudom Gyurcsány-show nélkül megnézni, és most itt egy újabb csatorna a hanyatló Nyugat egyik videómegosztó platformján.

Mielőtt sok „lajosos” családban összeül a sértődött kupaktanács, jelzem, hogy piciny dolgozatom a PÁRT alelnökéről, a magyar Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának és egyéb pozíciói mellett a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnökének személyéről szól. Tehát nem a magunkfajta, reggelente bundáskenyeret majszoló, hó végén számlákat pakolgató, 8 órában güriző, egyszerű magyar állampolgárokról, akik a keresztségben esetleg szintén ezt a gyönyörű nevet kapták. Lajos egy mindenhez értő, komoly titulusokat viselő prominens személyiség, aki nem mellesleg számos téma szakértője, de ehhez tessék beírni a megfelelő videómegosztókba a nevet, az ügyet (kupak, tuszi-hutu, csengeri örökösnő stb.).

A „Lajos-Faktor” újra megvillant a közelmúltban, nem is elemezném az eseményeket meg Lajost, megtették ezt helyettem mások, kedves többdiplomás ismerősöm reakciója miatt püfölöm most a klaviatúrát. Ő szintén a magyar államnak dolgozva, pedagógusként, ugyanúgy bundáskenyeret majszolva reggelente, számlákat pakolgatva hó végén, így reagált Lajosunk újabb kamerás szereplésére: „Jézusom! És ez egy országot igazgat!”

És mennyien még ugyanezzel a „faktorral”, tehetnénk hozzá. A javadalmazást már ne is említsük, arra terabájtok sokasága sem lenne elegendő, témánk most csupán a rátermettség, a hozzáértés, a tehetség. Lajost és Tamást („Ennyi!”) emlegetjük legtöbbször talán, amikor azokat a politikusokat vesszük számba, akik jó érzékű mozgalmárként csöppentek bele a rendszerváltásba, és azóta sem „csöppentek ki” belőle, mondhatjuk azt is, hogy az ő „munkaadójuk” maga a rendszerváltás, hiszen a 90-es évek eleje óta a politika fényesen jövedelmező tengerén navigálják hülyeséggel felfújt gumicsónakjukat (jachtjukat?), ki Budapesten, ki Brüsszelben.

Néhány napja amolyan mazochista indíttatásból végigküszködtem magam a PÁRT csöcséből közpénzt szopogató kormánypárti influenszerek videói között. Ennyi dilettáns, beszélni, írni nem tudó, a nyelvhelyességgel reménytelen harcot vívó, idétlen antititánt talán csak indonéz tiktokerek körében látni manapság. No persze könnyű pénz ez, lehajolni sem kell hozzá, beleöntik a megafonba, onnan pedig rácsordogál a Revolutra, ennyi… Miért tanuljon hát egy fiatal, ha így is boldogulhat, csak a megfelelő helyen kell kopogtatni.

Közpénzből szidják az ellenzéket – A Megafon felhangosítja a jobboldali hangokat
Ficsor Benedek

Közpénzből szidják az ellenzéket – A Megafon felhangosítja a jobboldali hangokat

Néhány hónap alatt több mint 40 millió forintot költöttek mások mellett Rákay Philip és Bohár Dániel videóira, amelyekben főként Karácsony Gergely és Jakab Péter alkalmatlanságáról beszélnek.

És most térjünk vissza pedagógus-ismerősömre, illetve úgy általában a Nemzet Naplopóiról a Nemzet Napszámosaira! Ők is látják, érzékelik a parlamenti Monty Python show-t, aztán értesülnek arról, hogy egy diplomás pályakezdő pedagógus bértábla szerinti alapilletménye már a minimálbérnél is kevesebb lesz január elsejétől.

– És akkor meglátom ezt a Lajost, ránézek, próbálom értelmezni, amit mond, bezárom az e-naplót, és potyognak a könnyeim – panaszkodik a már említett tanár. És semmit nem tehet, egy szavazata van neki is, ráadásul őt megvenni sem próbálja a hatalom, mert doktorminiszterelnök úr tudja ám, hogy akkor sem biztos az iksze, ha egy IFA-platóról borítaná be az Államkincstár a háza udvarára a ropogós húszezreseket!

Ma még a Lajos-Faktor epizódjai vannak műsoron tehát, de egyre jobban vágyunk az „X”-re, Feró-mentesen persze…

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/46. számában jelent meg, november 12-én.