Hankó Balázsnak a hétfői parlamenti ülés előtt meghirdetett sajtóértekezletéből inkább csak sajtónyilatkozat lett. Az újságírók és a kamerák csak dísznek voltak ott, kérdést nem lehetett feltenni a volt miniszternek. A nyilatkozatot papírról olvasta fel, a képviselő szavaiból és viselkedéséből egyaránt arra lehetett következtetni, hogy ez az ember megrendült állapotban van és hisz az ártatlanságában. Ő csak azt tette, amit a NER-parancsnokság kért tőle. Küzdött a sorosisták, a brüsszeliták, a gonosz migránsok és a globalizmus ellen. Az sosem érdekelte, hogy egy demokráciában ez nem történhet azoknak a pénzén, akik mást gondolnak a világról, mint ő és a főnökei. A Fidesz extravagáns világképébe vetett hitének hőfokát jól mutatja az a Hír Tv-ben kedden elhangzott kijelentése: „Mi vagyunk azok, akik a magyar nemzetet az elmúlt években magasra emeltük." A letartóztatását megelőző megnyilvánulásaiból arra lehetett következtetni, hogy ez a feltehetően kiváló gógyszerészi és láthatóan kevésbé kiváló politikai képességekkel megáldott férfiú tökéletesen alkalmas arra a célra, hogy az ellenzéki oldal mártírjaként segítse az Orbán Viktor által meghirdetett ellenállást az új kormánnyal szemben.
Az interjú során legalább tízszer ismételte meg, hogy „politikai koncepciós eljárás" folyik ellene, ragaszkodott hozzá, hogy mindent törvényesen és szabályosan tett, és ezt többé-kevésbé őszintén adta elő. Egyetlen meglehetősen átlátszó hazugságra kényszerült, mondván, hogy a Fidesz választási kampányának támogatására létrehozott külön kollégium felállítására senkitől nem kapott utasítást.
Akkor tehát ő eszelte volna ki a koncepciót, amelynek alapján 17 milliárd forintot osztottak mások mellett a pártja által eltartott rendezvényszervezőknek, a rendezvényeiken fellépő énekeseknek, a Fidesz nótáját játszó hegedűművésznek? Aligha. Még ha a választási kampányhoz szorosan kötődő projekt az NKA berkeiben született is, akkor sem indulhatott volna el magasabb szintű jóváhagyás nélkül. Mivel a fideszes választási költekezéshez viszonyítva aprópénzről beszélünk, valószínűtlen, hogy a miniszterelnök aprópénzek elosztásával pepecselt volna. A Fidesz kampányfőnökének, Orbán Balázsnak vagy propagandafőnökének, Rogán Antalnak az ügyben való érintetlenségére ellenben senki ne vegyen mérget. És arra se, hogy Hankó Balázs, az ellenállási mozgalom mártírja az ügyészségen erről „énekelni" fog.
Ami Hankó személyes felelősségét illeti, ez az ember kormánytag volt ugyan, de feltehető, hogy tényleg semmi mást nem csinált, csak teljesítette a nála is magasabb elvtársaktól érkezett utasításokat, és gondoskodott róla, hogy minden le legyen papírozva. Nem zárható ki továbbá, hogy ellentétben az ügyészség által vele és Magyar Péterrel együtt elővett másik ex-miniszterrel, Seszták Miklóssal, aki állítólag milliárdokat tett zsebre, ő beérte a havi pár milliós miniszteri gázsival.
Az igazságügyi procedúra során még kiderülhetnek dolgok, de egyelőre nem zárható ki, hogy Hankó valóban csak erkölcsi-politikai normákat sértett a kampánymunkában való közreműködésével, nem pedig törvényeket. És ha nem lehet rábizonyítani olyasmit, hogy például a támogatások haszonélvezői az ő beleegyezésével tették zsebre a támogatási pénzek kisebb-nagyobb részét, akkor ügye akár felmentéssel is zárulhat. Amivel alighanem a kormányoldal járna legjobban.
Az ország közeljövője szempontjából maga a vagyonvisszaszerzés még a közpénz-lenyúlások felelőseinek megbüntetésénél is fontosabb, de az új adminisztrációnak valahogy mindkét feladatot meg kellene oldania ahhoz, hogy kormányzása eredményes lehessen. Mivel a köztársasági elnök elismerésre méltó józanságot tanúsított a legfőbb ügyész jelölésében, a kilátások az igazságszolgáltatás rendbehozására most javultak. Ha a legfőbb ügyész pozíciójára sikerül kiválasztani a megfelelő embert, azzal a jó kormányzás esélyei is számottevően megnőnek. A rendszerváltás utáni első tényleges elszámoltatás érdekében ez a kormány már eddig is többet tett bármelyik elődjénél, de az út vége még messze van.
