Ez az a kérdés, amire most már a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) és a kormányban is hosszú hetek-hónapok óta keresik a választ. Ez abból is látszik, hogy a Nemzeti Bank többször is alapkamatot emelt az elmúlt időszakban. Láthatóan hatástalanul – kicsúszóban az irányítás a jegybank kezéből, hiába nyomná, nem fog a fék!
Az elmúlt napokban régen látott zuhanásba kezdett a forint árfolyama a nagyobb valutákkal szemben: történelmi mélypontokat ért el a magyar fizetőeszköz az euróval, a svájci frankkal, a dollárral és az angol fonttal szemben is. És ki tudja, hol a vége?
A helyzetet nagyon tömören és velősen talán így lehetne összefoglalni: azért gyenge a forint, mert nem jön az EU-pénz, drága az orosz gáz, és nincs hiteles gazdaságpolitika. Nincs bizalom, csak bizonytalanság.
Egy valuta árfolyamát nagyon sok tényező befolyásolja. A piaci szereplők alapvetően az egyensúlyi állapotot keresik, de nem mindegy, hogy ez az egyensúlyi árfolyam hol stabilizálódik. A forint esetében ez az árfolyamszint az elmúlt hónapokban egyre jobban kúszott felfelé, jelenleg már az összes piacvezető valuta jóval 400 forint felett látszik stabilizálódni. A kamatemelések már teljesen hatástalanok, a bizonytalanságot pedig a katatörvény is tovább fokozza a gazdaságban.
Amit még tapasztalhattunk az elmúlt időszakban, az a nagy amplitúdó, vagyis az egyensúlyi árfolyamhoz képesti kilengések. Ez több nagy zuhanás, majd viszonylag gyors visszaerősödés formájában mutatkozott az árfolyamgörbén. Ennek a fő oka, hogy a magyar forint egy, a külső piaci hatásoknak kitett valuta, így a piaci hangulat nagyban befolyásolja az árfolyamot. Magyarul ha arra számítanak, hogy a forint gyengülni fog, akkor megindul az eladási hullám, ami elindítja a dominó effektust, és egy önbeteljesítő jóslatként tényleg gyengül az árfolyam. Ugyanez érvényes a másik irányba is.
A magyar forint egyensúlyi árfolyamát leginkább a magyar folyó fizetési mérleg szabályozza: a behozott termékek ára hogyan aránylik az országból kivitt termékek árához. Magyarország legnagyobb arányban energiát vásárol, amivel működik a mezőgazdaság és az ipar (még a német autógyárak is), használja a lakosság… stb. Ez az energia túlnyomó részben egy forrásból, Oroszországból érkezik. Az orosz energia pedig nagyot drágult, emiatt pedig hatalmas Magyarország kitettsége Oroszország felé. Összességében egyre drágábban vásároljuk a behozott árukat, de az eladás nem növekszik ugyanekkora ütemben, így Magyarország helyzete romlik, a kitettségünk pedig nő. Emiatt a forint piaci helyzete is instabillá válik, ilyenkor pedig csak olaj a tűzre a háborús helyzet, a piacellenes folyamatok (árstopok) és az általános bizonytalanság. Az adóév kellős közepén, 2 nap alatt áttolt adómódosítás (a kata kiüresítése) pedig csak a kapkodást, a pánikot és a bizonytalanságot fűti.
2010 óta az energiapolitika rengeteget tehetett volna azért, hogy most felkészültebbek legyünk: hiányzik rengeteg új lakás, rengeteg energetikai korszerűsítés, megújuló termelésbe való befektetés (igen, bizony a szélenergia is!!!). Régen adottak a feltételek, hogy ne csak Oroszországból vegyünk energiát. A hatósági ársapka, az oroszokkal való üzletelés árát most fizetjük meg.
De miért éppen most zuhan a szakadékba a forint? Természetesen nem egyetlen egy pont vagy ok volt, amit meg tudunk nevezni a baj forrásaként. Több, egymásra felpörgető hatást gyakorló folyamat miatt indult meg a zuhanás, ugyanis Magyarországot elég rossz állapotban érte az orosz-ukrán háború.
A koronavírus-járvány okozta gazdasági és egészségügyi válság az egész világot megrázta, így Magyarországot is. Ebből a sokkból nem sikerült maradéktalanul kilábalni. Az ország versenyképességét az elmúlt 12 évben leginkább a forint árfolyamának gyengítésében és az olcsó munkaerőben látta a kormány. A háborús bizonytalanság pedig már egy amúgy is gyenge helyzetben, 360 forint/euró körüli árfolyamon adott egy gyomrost a forintnak. A térség többi valutájával ellentétben a forint nem tudott visszaerősödni, sőt, azóta is gyengül. A 2022-es évben a világ leggyengébb fizetőeszközei közé süllyedt, alulmúlva a hírhedt török lírát és az argentin pesót is.
A már említett energiaválság és az orosz energiahordozók árának elszállása egy globális folyamat, a háborús bizonytalanság pedig csak ráerősített erre. A drága orosz gáz jelentősen rontja a cserearányt és ezzel Magyarország folyó fizetési mérlegét, ami az árfolyam egyensúlyi leértékelődéséhez vezet. 360-as árfolyamról indulva egyre közelebb a szakadék széle.
A 2022-es választási költségvetés és a választási osztogatás egy újabb féltégla a gázpedálon. A gazdaság túlfűtöttsége – az óriási költségvetési hiány, felelőtlen, rossz irányú költekezés, túl laza monetáris politika –, a belföldi túlkeresletet az infláció elszállását és ennek nyomán a külső egyensúly romlását váltotta ki. Magyarul a Fidesz osztogatása miatt nem maradt pénz a költségvetésben, amit most el tudna költeni az állam. Közben az áremelkedés lassan elviselhetetlen lesz.
De mi a megoldás? Új kiegyezésre van szükség az Európai Unióval! Ma a jogállamisági és korrupciós viták miatt nem kap uniós forrásokat Magyarország. Ez is növeli a piacok bizalmatlanságát, mert nem tudjuk a devizatartalék feltöltésére fordítani. Ez a vita pedig minden nappal pénzbe kerül a magyar embereknek. Közel 5000 milliárd forintnyi euró vár arra, hogy forintra válthassuk (ez azonnal segítene megtámasztani az árfolyamot) és elkölthessük. De nem kapjuk meg, amíg nem biztosítja a kormány, hogy nem lopják el.
A piacokat meg kell nyugtatni, mert a mostani gyengülés legnagyobb része pánikreakció. Hitelességre van szükség. A legfontosabb az, hogy a piac elhiggye a kormányról, hogy képes kezelni a helyzetet, és akár a népszerűtlen, de szükséges korrekciókat is meghozza. Hogy mindenki elhiggye, hogy a kormány nem utasítja el a megoldást csak azért, mert az ellenzéktől érkezik, vagy rajta kívül bárki mástól, vagy mert korábbi hibákat kellene elismerni általa.
Most nincs meg ez a bizalom, mert össze-vissza beszélnek. A Ryanairrel szópárbajoznak, hatósági árakat és extraprofitadót vezetnek be, az uniós joggal ellentétes piaci szabályokat hoznak és az adóév közepén, 2 nap alatt teszik tönkre az egyszerűsített adózást, miközben egy lépéssel sem kerülnek közelebb az uniós pénzekhez. Mindez nem a megoldáshoz vezet, hanem a probléma része!
A szerző a Momentum elnökségi tagja
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
