Nagy István agrárminiszterrel készített interjút a közelmúltban az Index.hu, főleg a Bige Lászlóval kapcsolatos ügyekről, illetve a magyar mezőgazdaság aktuális nehézségeiről. Érdemes végigmenni a miniszter állításain, értelmezni és kontextusba helyezni őket. Rájuk fér.
Bige, a tisztességtelen üzletember
Könnyen lehet, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogosan szabott ki 10 milliárd forint feletti büntetést kartellezés okán Bige László cégére, a Nitrogénművek Zrt.-re, amely a magyar műtrágyagyártás egyetlen nagy szereplője. Fellebbezés miatt a végső döntés azonban még nem született meg, úgyhogy mindezt tényként kezelni egyelőre nem egészen korrekt.
A Fidesz (és így a miniszter) narratívája az egész ügy kapcsán, miszerint Bige László pénzéhsége és tisztességtelen piaci magatartása miatt felbecsülhetetlen kár érte a gazdákat, miatta került veszélybe hazánk ellátásbiztonsága, sőt, esetleg miatta nem jut majd elegendő kenyér, zöldség és gyümölcs a magyar családok asztalára, több ponton sántít.
Először is egyértelmű, hogy a műtrágyaárak (a gyártás nagy energiaigénye miatt) döntő részben a földgáz világpiaci árának, így az energiaárak drasztikus növekedésének következtében emelkedett többszörösére. Hogy Bige László ezen felül nyerészkedni akart, és visszaélve piaci helyzetével, mesterségesen még magasabbra nyomta az árakat, erősen kérdéses. De az biztos, hogy még ha így is történt, az áremelkedés döntő része nem ennek köszönhető.
A mesterséges áremelésben már csak azért sem lehetett különösebben nagy mozgástere a Nitrogénműveknek, hiszen az EU egy átjárható, egységes piac, ahol országhatároktól függetlenül, hasonló feltételekkel versenyez(het)nek a piaci szereplők. Uniós szinten viszont Bige cégének semmiféle erőfölénye nincsen. Magyarország most is 45-50 százalékban importálja a műtrágyát. A verseny tehát létezik, szükség esetén az import növelhető, a magyar gazdák műtrágya-ellátottsága nem kizárólag a Nitrogénműveken áll vagy bukik.
Érdemes továbbá hangsúlyozni, hogy Bige László nem a magyar gazdák műtrágyával való ellátására szerződött, hanem üzletemberként minél nagyobb profit elérésére az európai (sőt, a globális) piacon. Ugyanúgy jár el, mint bármely más, hasonló méretű gazdasági szereplő. Meglepődni azon, hogy valaki (adott esetben a magyar emberek helyett) annak adja el a termékét, aki többet kínál érte, annyi, mint rácsodálkozni a kapitalizmus működésére. Milyen alapon várunk el nemzeti érzésből fakadó etikus magatartást egy profitorientált gazdasági szereplőtől? Ha pedig valamiért elvárjuk, akkor miért nem várjuk el ugyanezt más piaci szereplőktől is?
Félreértés ne essék: nem tisztára mosni szeretném Bige Lászlót, csupán úgy gondolom, hogy ugyanaz az elbírálás jár neki, mint bármely más, hasonló helyzetben lévő piaci szereplőnek. Akinek az esetleges kartellezésen túl (ami büntetőjogi kategória) baja van Bige cégének piaci működésével, annak valójában a globális kapitalizmussal és a szabadkereskedelmi világrenddel van baja. Ezzel önmagában semmi gond nincsen (sőt, dicséretes: én is erősen kritikus vagyok ez utóbbiakkal), de akkor ezt is kéne mondania a miniszternek, nem pedig kipécéznie magának egy most éppen – esetleg egyéb okokból – ellenségnek számító, egyébként tipikusnak tekinthető piaci magatartást folytató üzletembert, és megtenni bűnbaknak.
Az esetleges egyéb ok: a baloldal támogatása
Nagy István jogosan problematizálja, hogy Bige László anyagilag támogatja az ellenzék, azon belül is Márki-Zay Péter kampányát. Az összellenzék vezetőjének (számomra legalábbis) hitelesség-csorbulással járt elfogadnia akár egy fityinget is bármely nagyvállalkozótól, ahogy az is, ha zárt ajtók mögött tárgyal ilyenekkel (de ez egy másik írás témája lehetne). A probléma a miniszter hozzáállásában az álnaivitás és a kettős mérce. Tapasztalva, hogy (például) közbeszerzéseken elfolyatott közpénzen a kormányközeli oligarchák által micsoda médiabirodalom épült ki az utóbbi 10 évben, nem ám néhány millió forintból, amit Bige juttatott az ellenzéknek, hanem súlyos tízmilliárdokból, finoman szólva nem hiteles a kritika Nagy István részéről. Ráadásul Bige pénze zömmel nem közpénzből származik, ami szintén egy viszonylagos pozitívum a fideszes oligarchák jelentős részéhez képest.
Rosszindulatú feltételezés továbbá, hogy Bige „nyilvánvalóan” azért támogatja az ellenzéket, hogy annak hatalomra juttatásával elkerülje a most kiszabott büntetését. Ez feltételezi, hogy az ellenzék hatalomra kerülve manipulálná az igazságszolgáltatás munkáját.
Se lehetőségem, se szándékom nincs kibogozni, hogy Bige László pontosan hogyan kötődik a Fidesz–KDNP és az ellenzék jelen, illetve korábbi politikusaihoz. Mindenesetre a múltban kutakodva egy kicsit elég hamar egyértelművé válik, hogy az üzletember mind MSZP-s, mind fideszes és KDNP-s politikusokkal, mind kormányközeli oligarchákkal (egykor) jó kapcsolatokat ápolt (keressünk rá a Nitrogénművek 2002-es megszerzésének körülményeire vagy a kisebb botrányt kavart 2004-es „lónyai öldöklésre”). Könnyen feltételezhető tehát, hogy a háttérben egyéb mozgatórugók is vannak, amelyek most ebben a kiélezett konfliktusban nyilvánulnak meg a köz felé. Ne feltételezzük viszont, hogy ismerhetjük a teljes valóságot: a pontos háttérről csupán sejtéseink lehetnek.
Kiszolgáltatottságunk, ökológiai problémák
Az is érdekes, hogy miért pont most lett fájó Nagy István számára az ország kiszolgáltatottsága a műtrágya terén? A Nitrogénművek 2002 óta van Bige kezében, a mindenkori kormányoknak majdhogynem 20 évük (a Fidesz-kormánynak ezen belül 11) lett volna megpróbálni változtatni azon a helyzeten, hogy egyetlen magyar műtrágyagyártó létezik, és magas az import aránya. Továbbá sokáig lehetne sorolni azokat a jelenlegi életvitelünkhöz nélkülözhetetlen termékeket, amelyekből szintén nagyrészt vagy teljesen importra szorulunk: a szójától kezdve a földgázon át a textilipari és elektronikai termékekig. Ezekkel most éppen miért nincsen gond? Vagyis összességében miért nem a globális kapitalista rendszer és a szabadkereskedelmi világrend problémáiról beszélünk? Talán azért, mert ez nem illeszkedik egy választási kampányba? Vagy a rendszernek csak azokat a részeit nézzük kritikusan, amelyekből az adott pillanatban anyagi hátrányunk származik?
A cikk olvasásának vége felé tartva erősen aggódni kezdtem, hogy az ökológiai és klímaválság kellős közepén egy agrárminisztertől egyetlen szó sem fog „elhangzani” a műtrágyagyártás és felhasználás fenntarthatósági aspektusairól. Végül egy nyúlfarknyi gondolat erejéig Nagy István említett egy törekvést a műtrágya hazai baromfitrágyával való kiváltására, ami dicséretes, viszont roppant kevés a kapcsolódó problémák súlyához mérten.
Nem került szóba a műtrágyagyártás hatalmas energiaigénye kapcsán annak klímaváltozáshoz való hozzájárulása, a talajok kimerülése és a felszín alatti vizek elszennyezése. Nem merült fel, hogy a műtrágya-függőség enyhítésére talán a biogazdálkodás arányának növelése is egy jó irány lenne. Ez utóbbi persze nem csoda, hiszen annak ellenére, hogy az agrárminiszter nemrég az Európai Polgári Kezdeményezés aláírásával elvileg támogatta az EU mezőgazdaságának radikálisnak mondható zöld reformját, az aktuális, ilyen irányú kezdeményezéseknél rendszerint az átalakulás lassítása vagy blokkolása mellett foglal állást, egyetlen szempontot, az élelmiszerárak esetleges emelkedését figyelembe véve. Mintha semmiért nem lenne érdemes többet fizetni egy jó cél érdekében. Jobban mondva nem is többet, csupán megfizetni a valós árat, aminek egy jelentős része jelenleg nincs beépítve a piaci árba, viszont így is megfizetjük: a környezet, az élővilág állapotának romlásával, és mivel annak továbbra is részei vagyunk, a saját egészségünkkel.
Sok tehát itt a megválaszolatlan kérdés és az elhallgatott probléma, amiket sajnos az index.hu újságírója elmulasztott feltenni, illetve szóba hozni. Talán majd legközelebb. Talán majd egy újabb tulajdonosváltás után.
A szerző a Karátson Gábor Kör önkéntese
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
