A világjárvány által kiváltott bezártság az emberek nagy részét önmaguk felé fordította. Ezt mindenki a maga módján élte meg. A civilizáció, az anyagi világ nyüzsgésétől elkábított Lélek ébredezni kezdett, és érzékelte valamilyen szinten önmagát és ez által az öröklét ítéletét. Hamvas Béla Scientia sacra című könyvének első kötetében kétféle embert különböztet meg. A történeti ember az anyagi világban lejátszódó eseményeket értékeli saját szempontjából, és ezt hiszi el, a hagyomány szerinti ember az évezredes hagyományt tekinti az élet szempontjából irányadónak. (Szerintem mindkettőt magunkban hordjuk különböző arányban.) Ez utóbbit képviseli Hamvas Béla. Olyan nagy gondolkodók tapasztalatait, tudásanyagát integrálja, akik túlmennek a látható anyagi világon, és a láthatatlan, de az emberek számára érzékelhető energiákat is az emberi valóság részének tartják és rendszerezik.
„A lét szüntelenül ítél az élet fölött. Az apokaliptikus emberiség ítélet alatt áll úgy, hogy ezt az ítéletet magában hordja, és életével idézi.” A Gonosz, a Jó, a Hatalom, az Uralom, az Önzés és Önfeláldozás, stb., személytelen erők, az ember személyesíti meg és váltja valóra. Az általa teremtett létminőség az ítélet, ami visszahat rá. A mai ember létminőségét a civilizációs javak uralják, ami nem lenne baj, ha termékeinek nagy része nem a Lét rombolására szolgálna. Az ember uralni akarta a természetet, de már elveszítette uralmát az anyag fölött, inkább annak rabjává vált. Már voltak ilyen szakaszok az emberiség életében, amik katasztrófákkal végződtek, például eljegesedés, özönvíz.
Ebből a helyzetből egyetlen kiút van, kábultságából felébreszteni magunkban a Lelket, értékén kezelni, táplálni. A költészet, a művészet az, ami átlát az anyagi burkon és teljességében képes megragadni a valóságot. A Lélek ébersége a Szeretet, legmagasabb megnyilvánulási formája az Értelem. A kábult lélekkel élő nélkülözi mindkettőt. A Lélek az anyagi testtel szemben örök. Aki nem testből él, hanem Lélekből, elnyerte az Öröklétet. A Megváltás a Jézus Krisztus által Földünkön hagyott Szentlélek.
Lélekben mindannyian egyek vagyunk. Ha szívből imádkozol – nem csak magadért –, akkor veled imádkozik minden, amivel egy vagy, és átéled a Mindenséget. Ilyenkor eltűnik a félelem, boldog és szabad vagy. Ez lehet az Üdvösség, ami Isteni Csoda, mert ilyenkor az Éned kiszakad az anyag szorításából és szabadon szárnyal. Megtapasztalod Istentől kapott igaz valódat. A lényegünk nem por és hamu, hanem a Lélek. Ezáltal valósul meg az, hogy Isten saját képére teremtett bennünket. A választás rajtunk áll, por és hamu akarunk lenni, vagy a Lelkünk által örök, fénylő erő.
