“S egy kacagó szél suhan el
A nagy ugar felett.”
(Ady Endre: A magyar Ugaron)
Tamás Gáspár Miklós a Mércén tavaly megjelent, Hallgatni Jakab Péterről című cikkében élesen bírálja az ellenzéket. De mégis leszögezi: „Nem kétséges előttem (…), hogy Magyarország nemzeti érdeke: megszabadulni Orbán úr számtalan tekintetben kárhozatos rendszerétől.”
Ennek a rendszernek a lényege a hatalom alkotmányos korlátainak módszeres gyengítése. A hatalmat központosító jelenlegi kormánypártot Fidesznek szokás nevezni, pedig a Fideszt a hatalom korlátozására alapítottuk. Az a Fidesz 4 nappal az április harmadikai választások előtt lett volna 34 éves.
Az eredeti Fidesz emléke önmagában is elegendő ok arra, hogy vasárnap az egyesült ellenzékkel szembeni fenntartások ellenére is az ellenzéki szövetségre szavazzunk, mert csak az ellenzéki szövetségre leadott szavazatokkal érhetjük el, hogy megint korlátozható legyen bárkinek a hatalma. És ami sokak számára döntő lehet: A szavazatunk nem attól lesz önazonos, hogy számunkra teljesen vállalható személyre, vagy pártszövetségre szavazunk. Hanem attól, ha a szavazatunkkal hozzájárulunk a hatalomkorlátozás helyreállításához. Kizárólag az ilyen szavazás önazonos mindazoknak, akik egyenlően szabad emberek önkormányzó közösségében akarnak élni.
Hiába tartja valaki egyedül hitelesnek a Kétfarkú Kutya Pártot, a rájuk adott szavazattal nem tud hozzájárulni a kétharmados többséggel visszaélve kialakított túlhatalom korlátozásához. Mivel a Kutya Párt minden valószínűség szerint nem jut be az Országgyűlésbe, a hatalom korlátozása szempontjából a rá adott listás szavazatok is kárba vesznének. És ezzel nem csak haszontalanná válnának, hanem a túlhatalom fenntartásához járulnának hozzá.
Ugyanígy, hiába gondolja valaki, hogy akkor marad önazonos, ha az ellenzéki szövetséggel szembeni fenntartásai miatt inkább érvénytelen szavazatot ad le, vagy el sem megy szavazni. Ez is a túlhatalom fenntartását segíti elő. Ezért nem lehet önazonos azok számára, akik olyan országban akarnak élni, amelyben senkinek nincs túl sok hatalma.
A hatalommal való visszaélésről mindenkinek lehetnek tapasztalatai. Családban, munkahelyen, bármely emberi közegben. Bármelyikünk elbukhat azon a jellempróbán, ha nekünk magunknak kerül hatalom a kezünkbe. Ezért jelenti az alkotmányos demokrácia kiindulópontját bárki hatalmának a korlátozása.
A szólás és a sajtó szabadsága is csak a mindenkori többség hatalmának a korlátozása esetén érvényesülhet. Széleskörű szólásszabadság és közbeszélgetés nélkül pedig nem tudunk, Robert Post kifejezésével élve, társszerzők lenni a demokráciában.
Ezért alkottunk 1995 végén olyan médiatörvényt, amely szerint másfél évtizeden át a mindenkori országgyűlési ellenzék jelölhette az országos médiatanácsok tagjainak a felét. Ezt akkor, ellenzéki pártként a jelenlegi kormánypárt is támogatta. És az a Fidesz, amit 34 éve a hatalom korlátozására alapítottunk (és aminek az 1990-es évek elején a sajtó és a kultúra szabadságával foglalkozó országgyűlési képviselője voltam), ma is támogatná. A jelenlegi kormánypárt 12 éve mégis olyan médiatanácsot hozott létre, amelynek minden tagját maga választja ki. Az 1848-as 12 pont elsőjének ez a sem nem szabadelvű, sem nem konzervatív semmibe vétele megdöbbentő példája a hatalom más területeken is érvényesülő központosításának. Ez az a túlhatalom, aminek a megtörése a vasárnapi választások igazi tétje.
Aki ebbe belegondol, annak fel kell ismernie, hogy ha fontos számára az 1848-as 12 pont elsője, ha fontos számára a szólás és a sajtó szabadsága, ha fontos számára a magyar szabadság, akkor csak azáltal maradhat önazonos, ha olyan szavazatot ad le vasárnap, amivel célravezetően hozzájárulhat ahhoz, hogy bármelyikünk hatalmát újra korlátozhassuk. Ezt pedig csak az ellenzéki szövetségre szavazással érhetjük el, mert csak az egyesült ellenzék lehet képes leváltani a jelenlegi kormányt. Más út nincs.
Nem az a fő kérdés, hogy mennyire rokonszenvesek az ellenzéki szövetség egyes képviselői, vagy pártjai. Még csak nem is az, hogy mennyire készek és elkötelezettek a saját hatalmukat is korlátozni. Az ellenzéki szövetség sokszínűsége, és a jelenlegi kormánypárt erőssége eleve kizárja, hogy kormányváltás esetén újra túlhatalom alakulhasson ki. Az ellenzéki szövetség választási győzelme mindenképpen nagy lépés lenne a hatalomkorlátozó demokrácia visszaállítása felé.
Ady egykori szarkasztikus javaslata, hogy az Országgyűlés Magyarországon tiltsa be a gondolkodást, szerencsére nem lett törvénybe iktatva, bár a sajtószabadság súlyos korlátozása miatt ma Magyarországon gondolkodni csak széllel szemben lehet. A nagy Ugar felett elsuhanó kacagó széllel szemben.
De még mindig van annyi szabad gondolkodásra való képességünk, hogy felismerjük, és egymást is emlékeztessük rá: A hatalomkorlátozó szavazás az a szavazás, amely egyúttal önazonos is.
A szerző Fidesz-alapító, magyar és Európa bajnok slammer, a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője, szólásszabadságkutató
