Orbán Viktor 2024 júliusi utazási teljesítményét sokan kimondottan elismerően nyugtázták, mások a miniszterelnököt sugárhajtású békegalambnak aposztrofálták, de arról nem hangzott el lényegi elemzés, hogy mi célból is történt ez a diplomáciai offenzíva. A külpolitikai nagyhét 2024 decemberében lényegében megismétlődött, továbbra is kielégítő magyarázat nélkül. Ismerve Orbán Viktor azon tulajdonságát, hogy nem idegen tőle váratlan lépések megtétele, általában érdemes feltérképezni elképzelhető politikai mozgásának lehető legszélesebb spektrumát. Az alábbiakban nemzetközi aktivitásának nem elsősorban valószínű mozgatórugóit, hanem inkább egy potenciális kimenetelét elemezzük. Nem állítjuk természetesen, hogy megtaláltuk Orbán Viktor külügyi offenzívájának az egyedüli vagy akár legfontosabb okát, de azt igen, hogy elképzelhető, hogy idén azért is utazta végig a fél világot, mert egy jövőbeli nemzetközi szintű vezetői pozíció lehetőségét nem kizárva politikusi brandjét szerette volna népszerűsíteni.
Ez a nemzetközi szintű vezetői pozíció, miután az Európai Parlamentben a Patrióták pártszövetség még jó ideig nem fog domináns szerepet betölteni, azaz Orbán Viktornak az Európai Unióban össz-uniós vezetői posztra nincs támogatói többsége, az ENSZ-főtitkári stallum lehet.
Ennek a talán meredek állításnak a hátterében vegyük sorra a tényeket: a kormányfő a 2024. június 26. utáni két héten bilaterális találkozó keretében tárgyalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) állandó tagjainak vezetői közül Macron francia, Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai elnökkel, Trump volt és azóta ismét megválasztott amerikai elnökkel, valamint multilaterális (NATO-) találkozón Biden amerikai elnökkel, Starmer brit miniszterelnökkel és Macron elnökkel. Kevesebb mint fél év elteltével, 2024 decemberében kétoldalú találkozón tárgyalt Donald Trumppal, Rómában Ferenc pápával, ugyanott Meloni olasz miniszterelnökkel, valamint meglátogatta Erdogan török elnököt, és telefonon egyeztetett Putyinnal. Bár ezek közül Ferenc pápa, Meloni és Erdogan nem vezetője olyan országnak, amely a BT állandó tagja, nemzetközi befolyásuk tagadhatatlan.
Miért fontos ez? António Guterres második mandátuma 2026 végén lejár, azaz 2027. január 1-től új ENSZ-főtitkár lép hivatalba. Az ENSZ főtitkárát a Közgyűlés választja, de eddig lényegében minden alkalommal elfogadták a BT javaslatát. A BT 5 állandó és 10 választott (nem-állandó) tagországból áll, nagy valószínűséggel tehát ezek fogják eldönteni a 2027. január 1-én hivatalba lépő ENSZ-főtitkár személyét.
Nézzük először, milyen esélye lenne a magyar miniszterelnöknek a BT állandó tagjai körében! A vezetőikkel kialakított kiváló kapcsolat okán 2026-ban, az ENSZ-főtitkári jelölésnél Orbán Viktor a BT állandó tagjai közül valószínűleg számíthatna Kína, Oroszország és az USA támogatására. Bármely jelölt esetében e három nagyhatalom együttes jóváhagyásának megszerzése a legnehezebb akadály, és Orbán pont ebben a körben rendelkezne a legjelentősebb eséllyel. Macron, aki akkor még francia elnök lesz, előreláthatólag szintén megszavazná Orbánt, hiszen kapcsolatuk a politikai távolságuknál lényegesen szorosabb, másrészt Macron, aki 2027 májusa után új pozíció után fog nézni, valószínűleg szívesen venné az ENSZ-főtitkár támogatását. Miután valamennyi állandó tag vétóval rendelkezik a BT-ben, Starmer brit miniszterelnök meggyőzése szintén elengedhetetlen feltétel. A brit szavazat Orbán mellé állítása lenne a legnehezebb, de azért nem megoldhatatlan feladat, különösen ha figyelembe vesszük, hogy példának okáért Meloni a politikai spektrumban elfoglalt hasonlóan jelentős távolság ellenére máris kiváló kapcsolatot épített ki Starmerrel, arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Királyság szavazatát nyilván alapvetően befolyásolja az USA álláspontja.
Térjünk át a BT nem-állandó (választott) tagjainak számbavételére! A BT 10, előreláthatólag 2026 közepén az ENSZ-főtitkári tisztségéről szavazó nem-állandó tagja közül 5-öt 2024 júniusában már megválasztottak (ezek: Szomália, Dánia, Görögország, Pakisztán és Panama), másik 5-öt 2025 hasonló időszakában szavaznak majd meg. Miután az ENSZ-főtitkár BT-beli támogatásához 60 százalékos (15-ből legalább 9 szavazatos) többség szükséges, nehéz elképzelni, hogy az 5 állandó tag feltételezett támogatása mellett a 10 változó tag közül a még szükséges legalább 4 szavazat ne jönne össze. Nem elképzelhetetlen, és érdekes lesz figyelni, hogy az utoljára 1992-93-ban nem-állandó tag Magyarország bejelentkezik-e a 2026-27-es, azaz a főtitkári szavazásban részt vevő „kelet-európai" választott tagi helyre (erre eddig Lettország és Montenegró pályázik). Amit még tudunk: Ázsiából a 2026-2027-es időszakra csak a Magyarországgal jó gazdasági kapcsolatokat ápoló Bahrein kandidált; Afrika 2 helyére eddig Libéria (kisebb meglepetés lenne, ha nem szavazna azonosan az USA-val) és a Kongói Demokratikus Köztársaság (elnöke 2024. szeptember 30-án látogatta meg Orbán Viktort a Karmelita kolostorban!) jelentkezett.
Mindent egybevetve, sok munkával és kis szerencsével Orbán Viktor az ENSZ BT-ben el tudna érni egy számára előnyös szavazási kimenetelt, és ezt a javaslatot a Közgyűlés a korábbi főtitkár-választások történelmi tapasztalata alapján nagy valószínűséggel el is fogadná. Természetesen Orbán Viktor előtt a nemzetközi szerepvállalás 2026-ban elsősorban akkor válhat prioritássá, ha a következő (legkésőbb 2026 tavaszán tartandó) magyar országgyűlési választások után ismét a Fidesz maradna hatalmon, azaz Orbán a maga szempontjából rendezett hazai viszonyokat hagyhatna kijelölendő utódjára. Egy választási vereség esetén is elképzelhető a nemzetközi karrier, de valószínűbb, hogy abban az esetben az itthoni politikai utóvédharcok fontosabbak lesznek a számára.
Összegezve: nem zárható ki, hogy Orbán Viktor 2024-ben ugrásszerűen megnövekedett külpolitikai aktivitása ENSZ-főtitkári ambíciót is takarhat. Ebből a szemszögből vizsgálva kifejezetten érdekfeszítő lesz nyomon követni Orbán Viktor és a magyar külpolitika mozgását az előttünk álló időszakban.
A Hang.hu-n megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
