
Megalakult a Magyar Humanisták Pártja. Az elnevezése szép, hatékonyság-közvetítő üzenete azonban ma a nulla felé mutat. Ám ha másra nem is jó a kezdeményezés, arra azért igen, hogy felvillantsa: van igény a humanista politizálásra.
Az első magyar humanista politikus zrednai Vitéz János (1408-1472) nagyváradi püspök, bíboros, esztergomi érsek, aki „mellékesen” Janus Pannoniusnak (Csezmiczei János, 1434-1472) a nagybátyja is volt. Elképesztő élete lehetett, kezdve azzal, hogy Hunyadi János a fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a nevelését rábízta. Később egykori neveltjével, a királlyal is szembeszállt, amikor az nem egészen úgy intézte az ügyeket, mint ahogyan azt elvárta volna. Mintha egy mai cikk lenne: „Mátyás nem tűrt ellentmondást, kíméletlenül szembeszállt azokkal, akik útjában álltak. Az alkotmányos jogokat többször megsértette. Olyan adókat hajtott be, amelyeket az országgyűlés nem szavazott meg. A nemeseket törvényes eljárás nélkül letartóztatta, száműzte, birtokaitól megfosztotta. A törvényszéki ítéleteket királyi rendeletekkel érvénytelenítette. A főispánságokra nem nemeseket, a várkapitányságokra idegeneket nevezett ki. Az igazságszolgáltatás, a tizedek behajtása, a só kereskedelem terén törvénytelen szabályokat határozott meg. Mátyás híveinek törvényellenes módon birtokokat adományozott. Királyi ügynökei a vásárokon az ár kifizetése nélkül elvették a kereskedők áruit. Az adó-, só-és harmincadszedők erőszakosan jártak el. Mátyás nem tudta fegyelmezni katonaságát, akik nemesek és egyházi személyek házait rabolták ki, kolostorokba és templomokba is betörtek.” (Forrás: Bélfenyéri Tamás-Jánosnak Vitéz Jánosról írt munkája.)
Vitéz élete bizonyítja, hogy a humanizmus nem feltétlenül jár gyengeséggel vagy marginális támogatottsággal. Attól függ, hogy ki műveli, hogyan és mikor. Például Cseh Katalin és Barabás Richárd, akik a humanista politizálásnak az egyik alapját helyesen a „szeretet” fogalmában találták meg. Ez igaz, mert ahol szeretet és együttérzés nélküli a politika, az kegyetlenné és üressé fog válni. Összefoglalom, szerintem mi az a pár alapvetés, amit jó, ha szem előtt tartanak.
A politikában szeretetnek elsősorban emberségességet kell jelentenie, mert csak így tudja megvalósítani azt, hogy odafigyeljen az emberi sorsokra, és megőrizze azt a lelkiismeretességet, ami a közösség életének befolyásolása esetén erkölcsi alap, másképp mondva: személyes fék és egyensúly.
A politikai szeretet második tartógerendája a felelősségvállalás a cselekedetekért és a szándékért, amiből újabb két dolog következik: igazat kell mondani, és a nemzetet kell szolgálni.
Harmadik fő eleme az erőszakmentesség, a párbeszédre építés, az ellenségképzés elkerülése, amelyek elvezetnek az emberi méltóság tiszteletéhez.
Negyedik jellemzője, hogy a közösségi szeretetben való gondolkodás miatt segíti a rászorulókat, elfogadja a másképp gondolkodók jelenlétét a közéletben, általában véve szolidáris minden emberi nehézséggel, küzdéssel, és felelősen fókuszál a következő generációk érdekeire.
A Magyar Humanisták Pártja tagjainak ajánlom Vitéz János leveleinek és politikai beszédeinek tanulmányozását.









