Megdöbbenve olvasom a hírt, amely szerint az oktatási intézményeknek 1000 Ft/fő-s keretösszegből kell „méltó összejövetelt” szervezniük a tanítóknak-tanároknak pedagógusnap alkalmából. Azt nem tudom eldönteni, hogy siralmasnak vagy röhejesnek nevezzem-e az intézkedést, de az kétségtelen, hogy mélységesen megalázó. Megalázó lenne önmagában is, de az utóbbi hónapok eseményei fényében még sokkal inkább az.
Gondoljunk csak bele: a pedagógusok – több évnyi hiábavaló kezdeményezés után – január végén figyelmeztető, aztán márciusban tényleges sztrájkba léptek, mert nevetségesen alacsony jövedelmükből alig tudnak megélni. Miközben rájuk nehezedik a nemzet jövőjét jelentő gyerekek oktatásának-nevelésének felelőssége, szabadidejükben nem kikapcsolódnak, művelődnek, szakkönyveket forgatnak, hanem másodállások után rohangásznak, és – mondjuk – éjszakai takarítást vállalnak. Ezeknek az embereknek kínálnak most – méltányos bánásmód, kompromisszumkereső tárgyalások, reális bérek helyett – ezerforintos „ünnepi” vendéglátást… Nem csodálkoznék, ha a „dúsan terített asztalokon” érintetlenül maradna az akciós ropi.
Ráadásul a „fényes lakoma” híre nem sokkal azután került napvilágra, hogy kiderült, az oktatásnak továbbra sem lesz önálló minisztere, tárcája; hogy a területet felügyelni hivatott belügyminiszter (!) fizetésemelés helyett csak rendet és fegyelmet ígért; hogy egy másik kormánytag – katatón módon mantrázva a kormányzati propagandaszöveget – Brüsszelt hibáztatja a bérrendezés elmaradásáért; és hogy egy, a NER-csecsén élő érdek-képviseleti vezető a megélhetési válság ellentételezéseként kellő motivációjának tartja, hogy a tanárok délután négykor hazamehetnek (teszem hozzá: dolgozatokat javítani) és nyáron vakációzhatnak (teszem hozzá: az iskolai táborokban, turnusonként 30 000 forintos vásárlási utalványért).
Ezt a folyamatot látva óhatatlanul felmerül a gyanú: az egyes intézkedések, más intézkedések elmaradása, a cipőtalp-butaságú vagy értetlen-érzéketlen nyilatkozatok nem a pedagógusok provokálását szolgálják-e.
Ha így van, annak célját ép ésszel nem látni, de a regnáló hatalomtól nem lenne idegen a problémás terület kivéreztetése: jelen esetben a tanításra még hivatásként gondoló, elkötelezett kevesek elűzése a pályáról. A többszörösen kontraszelektált maradék már aligha fog akadékoskodni. Azt és úgy oktat, ahogy előírják. Arra nevel, amit a felsőbbség elvár. Megköveteli a biflázást és az engedelmességet, írtja a független és kritikus gondolkodást.
Készül a NER-építmény záróköve?
