A számok és a tények azt mutatják, hogy a kormány értékrendjében az oktatás áll a legutolsó helyen.
Vendégoldal
Fejlődés helyett csak egy szűk elit arcpirító sebességű gazdagodását láttam, a folyamatosan leépülő egészségügyet, a szakadék felé száguldó oktatást – írja egy csalódott Fidesz-szavazó.
Milyen üzenetet hordoz, ha az „emberek” arról értesülnek, hogy egy multinacionális óriáscég magyar leányvállalata itt és most már egy tanár puszta megjelenítésétől is majrézik?
Aki most három-négy önkormányzat évi öt-ötmilliós szponzorpénzétől félti a demokráciát és a sajtószabadságot, az gondoljon vissza arra az időre, amikor a Fidesz-kormány az állami hirdetések milliárdjaival teljesen átszabta a magyar médiapiacot.
Azt az irgalmatlan mennyiségű pénzt, amit az űrkutatásra fordítanak, vajon nem lehetne-e sokkal észszerűbben és hasznosabban elkölteni?
Belenyugodtunk a nekünk szánt engedelmes fogaskerék szerepébe, beletörődtünk a politikai vezetés hamisságába, s ez lett az eredménye. Megengedtük egy szűk elit számára országunk kisajátítását.
A világ a tekintetben biztosan nem változott, hogy a fejlett haditechnikát továbbra is a Nyugat birtokolja, és Putyin katonai potenciálja – bár nukleáris arzenálja hatalmas – fejlettségben alatta marad az amerikai haditechnikának és technológiának.
Ellenzéki pártjaink ténykedését figyelve halvány nyomai sem látszanak a marketingszemléletnek, pedig manapság aligha lehet sikeres bármely politikai szervezet a marketingmódszerek szakszerű és következetes alkalmazása nélkül.
Ha valamit elront a kormány a gazdasági szférában, az még – ha nagy veszteségek árán is, de – valahogy helyrehozható. De ha most tönkreteszik az erdőket, az a pusztítás a klímaváltozás közepette sem most, sem az unokáink életében nem hozható helyre.
A magyar kormány mindent politikai célja, a hatalmon maradásának érdekéből néz, azt pedig az egyenlőség helyett a hierarchia építése, a társadalmi szolidaritás helyett a megosztottság erősítése szolgálja.
Ha egyszer az EU komolyan venné magát, és valós elvárásokat fogalmazna meg a magyar kormány felé a támogatásokért cserében, akkor vagy irányváltás, vagy gazdasági összeomlás lenne várható.
Most, amikor a magyar oktatási rendszer sok sebből vérzik, amikor tanárok, diákok és szülők harcolnak a jobbitásért, érdemes követendő példákra tekinteni. Itt van a távoli, délkelet-ázsia ország.
Ilyen aljas, uszító hangnemben talán csak a nyilas pártlapokban, majd a kommunista sajtóban lehetett olvasni, bár egy tőről fakadt mindkettő…
Orbán miniszterelnökségének 12 éve alatt Magyarországnak nem vagy csak szerény mértékben sikerült kihasználnia az uniós csatlakozás által kínált felzárkózás történelmi lehetőségeit.
Az ellenzék energiáit érdemes-e a nemzeti konzultáció parodizálására, a különböző rendű-rangú kormánypropagandisták megfricskázgatására fordítani?