Putyin Oroszországát le kell győzni

Putyin Oroszországát le kell győzni

Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírja a két önhatalmúlag kikiáltott délkelet-ukrajnai szakadár terület – a „Luhanszki Népköztársaság” és a „Donyecki Népköztársaság” – függetlenségének elismeréséről szóló dokumentumot a moszkvai Kremlben 2022. február 21-én. (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Pool/Alekszej Nyikolszkij)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Putyin Oroszországát le kell győzni. Ugyanis ha nem tesszük meg, akkor előbb-utóbb ő fog legyőzni minket, vagy ha az nem is következik be, úgy életünk hátralevő részét is orosz fenyegetés árnyékában élhetjük le, folyamatos fegyverkezési versenyt vívva, miközben egy esetleges atomháború vagy atomkatasztrófa Damoklész kardjaként lobogna felettünk. Putyin Oroszországát és az orosz geopolitikai törekvéseket egyszer és lehetőleg mindenkorra le kell győznünk, Oroszországot meg kell állítani, és a 90-es évek édes, veszélytelen állapotába kell visszalökni. Oda, ahol az égadta világon semmilyen veszélyt nem jelent a „közel-külföldre”, oda, ahol nincs érdemi geopolitikai súlya, oda, ahol az egykori érdekszférájába tartozó államok gond és ami még fontosabb: fegyverropogás nélkül csatlakozhatnak a nyugati szövetségi rendszerekhez, ha úgy kívánják.

Magyarország és a teljes régió nagyon sokat profitált abból, hogy Jelcin Oroszországa gyenge volt és súlytalan, teljesen nyilvánvaló, hogy a mostani putyini Oroszország nem engedte volna nemhogy a balti államoknak, de a V4-eknek sem, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz. Mi nagyon sokat köszönhetünk annak, hogy a Nyugat végül legyőzte a Szovjetuniót, és bő egy évtizeden keresztül képes volt kontrollálni Oroszországot. A grúzok és az ukránok már nem voltak ilyen szerencsések, az ő nyugati integrációjuk túl későn kezdődött meg, akkor, amikor Oroszország az energiahordozóinak, a hadseregének és a külpolitikájának (vagy épp a nyugati külpolitika gyengeségének és túl sokáig tartó vakságának) hála kellően megerősödött ahhoz, hogy érdekeit az államhatárain túlra terjessze ki. Putyin és a jelenlegi orosz állam célja egyértelmű, és Ukrajna az ő szemükben csak az első lépés: az 1989 előtti állapotokat szeretnék visszaállítani, erről szólt az Egyesült Államoknak küldött nyilatkozat, erről szól az orosz külpolitika elmúlt évtizede. És tulajdonképpen, ha orosz történelmi szemmel nézzük a dolgot, érthető Moszkva törekvése. Mind a földrajz, mind a történelem azt tanítja az oroszoknak, hogy nem árt, ha akad néhány ütközőállam a nyugati hatalmak és köztük.

Ha ránézünk Európa domborzati térképére, azt láthatjuk, hogy a Baltikumtól egészen a Kárpátokig végtelen síkság terül el, egy huncut domb sincs, ami útját állhatná az ellenségnek, mondhatnánk úgy is, hogy katonai szempontból nagyon nehéz nyugat felől védeni Oroszországot, és ez akkor is igaz, ha akad néhány ütköző állam, azonban ha nincs egy se, úgy szinte lehetetlen. A történelem is azt diktálja az oroszoknak, hogy nem árt, ha van pufferzóna Moszkva és a Nyugat között, mert amíg Tél Tábornok Napóleon és Hitler hadait végül megállította (korábban pedig a lengyel és svéd hadakat is vér és verejték árán sikerült megállítani), addig a modern technológia mellett erre aligha alapozhatnának már. Az pedig egy dolog, hogy jelenleg nincs se Napóleon, se Hitler, aki le szeretné igázni az oroszokat, ez még nem zárja ki, hogy egyszer a jövőben majd lesz. Mind az orosz történelem, mind Kelet-Európa földrajzi adottsága azt diktálják az oroszoknak, hogy a biztonságuk csak akkor lehet teljes, ha az érintett területeken hozzájuk hű államok és kormányok vannak. Ez azonban jelenleg maximum a nyugati szövetségeseket hol burkoltan, hol nyíltabban eláruló orbáni Magyarországra igaz, Észtországtól Lengyelországon át Romániáig a NATO-hoz hű országok sorakoznak, ahol az aktuális kormányok és miniszterek nem úgy táncolnak, ahogy a Kremlben fütyülnek.

Mindez pedig komoly érdekellentétet szül, hiszen amíg Oroszország saját uralma alá hajtaná Kelet-Európát, addig az itt élő emberek többsége (leszámítva a legtöbb Fidesz-szavazót) nem kíván újra Oroszország része lenni vagy orosz érdekszférába tartozni. Kellő mértékű rossz történelmi tapasztalattal rendelkeznek az emberek mind Ukrajnában, mind Lengyelországban, mind a balti államokban ahhoz, hogy a Nyugatot válasszák a Kelettel szemben. És mivel a Kaukázushoz hasonló hegy egyhamar nem fog nőni az ukrán vagy a lengyel alföldön, az oroszok történelmi tapasztalataikból eredő paranoiája sem fog megszűnni, és vélhetően a Kelet-Európában élő emberek sem kívánják önként feladni szuverenitásukat Moszkváért, ezért ez az ellentét a jövőben is számos konfliktust generálhat. Feltéve, ha a mostani orosz-ukrán háború során a Nyugatnak nem sikerül legyőznie Oroszországot, és visszataszítania őt oda, ahol a kilencvenes években volt, majd utána ott is tartani őket, fogatlan medveként. Oda, ahol kellően gyenge volt ahhoz, hogy tétlenül nézze végig, ahogy a balti-államok és az egykori Varsói Szerződés országai NATO- és EU-tagok lesznek.

Innen, Magyarországról nézve nem is lehet más célunk, mint legyőzni annyira Oroszországot, hogy ne jelentsen fenyegetést a térségünkre, hogy ne kelljen attól tartanunk, hogy valamelyik őrült diktátoruk megnyomja a piros gombot. Ehhez elsősorban gazdaságilag kell összeroppantani őket annyira, ami elsöpri Putyint. A kifejezetten kemény nyugati szankciók ehhez jó, ám nem elégséges lépések. Természetesen az orosz gáz és olaj iránti kitettségünket csökkenteni kell. Tegyük hozzá, ez a kitettség és az abból következő sebezhetőség épp nálunk a legnagyobb, hála Orbánék elhibázott külpolitikájának. A legtöbb EU-s ország, ha nem is könnyen, de nagyobb problémák nélkül vészelné át, ha a jövőben nem érkezne több orosz gáz és olaj. Avagy mindez a nyersanyagok importjára alapozó orosz gazdaságnak jobban fájna és jobban is fáj.

Természetesen a gazdasági szankciók mellett fontos az is, hogy Ukrajnát sikerüljön olyan szinten felfegyverezni és minden szükséges eszközzel ellátni, ami elégséges lehet ahhoz, hogy visszaverje az orosz támadásokat. Egy esetleges elhúzódó háború, súlyos gazdasági-kereskedelmi szankcióval semmiképpen sem Putyint erősítené. Tegyük hozzá, az orosz hadsereg épp ország-világ előtt járatja le magát, közel sem olyan erős az, mint amilyennek sokan gondoltuk, ráadásul az átlagos orosz kiskatona ugyanúgy nem kíván meghalni a hazájától ezer kilométernyire, ő is inkább otthon lenne a csajával és Netflixezne, ez pedig kihat a morálra is. Előbb-utóbb az orosz oligarchák és a kényelmes nyugati életvitelhez szokott nagyvárosi középosztály tagjai is zúgolódni fognak az orosz elnök értelmetlen háborúja miatt, amelyek súlyos szankciókkal járnak. Azt gondolom, a Nyugatnak kimondva-kimondatlanul az a célja, hogy Putyin megbukjon, és egy nála kezelhetőbb elnöke legyen az orosz föderációnak.

A szerző PhD. hallgató

A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.