Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő posztolta nemrég a Facebookon egy védőnő negyedéves eszköz-anyag rendelését és annak teljesülését. Eszerint az első negyedévben a rendelt négy csomag WC-papírból egyet sem kaptak, a második negyedévben az igényelt nyolcból kettőt biztosított számukra az állam. Ez egy földbe fúródással kezdődő, késleltetett repülőrajtnak tűnik a nemzeti bányászbéka segge alól.
A bemásolt képen az is látszik, hogy például a kért harminc terhes törzslapból nem kaptak egyet sem (drága a papír, tudom), hat hipóból kettő érkezett meg (felesleges, ne pancsoljanak benne), gond van az elemek igénylésével is (ki tudja, nem saját célra kell-e nekik), és a tizenkét igényelt papírtörlőből a fele landolt a „telhetetlen és felelőtlen” védőnői szolgálatnál. Gondolom azért, mert abból indul ki a kormány, hogy két oldala van a törlőnek, és elvárható, hogy ezt ők is felismerjék.
Az ilyen embertelen hozzáállással és megszorítással radírozza ki az emberekből a kormány a minimális igényt és a reményt, a szakemberekből az elhivatottságot és a büszkeséget. És ki tudja, hogy a kórházi fertőzések halálos vagy kellemetlen szövődményei mögött nem ilyen hipó-hiányos állapot áll-e?
Pár mondatot hasznosnak tartok megosztani a védőnői munkáról, amely alapvetően fontos szerepet játszik az anya- és gyermekvédelemben. A védőnők együttműködnek a háziorvosokkal, gyermekorvosokkal, szülésznőkkel és egyéb egészségügyi vagy szociális szakemberekkel. Komplex hivatásukhoz hat fő feladatcsoport tartozik: 1. családgondozás és tanácsadás; 2. csecsemő- és gyermekgondozás; 3. ifjúsági egészségvédelem; 4. nővédelem; 5. szociális és mentálhigiénés támogatás, valamint a szükséges (6.) adminisztráció és jelentési kötelezettség. Az ismertetett rendelés körülményeiből az derül ki, hogy a hatalom egy olyan „elhanyagolható fontosságú” csapatot lát bennük, akiktől még a WC-papírt is képes megvonni. Hogy miért? Mert „úgy sem mernek panaszkodni”.
A Magyar Állam gigantikus ceruzaként írja a nullákat az egyszerű emberek alapvető igényei mellé, s ugyanezeket a nullákat odateszi a rendszer kedvezményezetteinek elvárásai számértéke mögé. Ami az egyik rendkívül népes oldalon tényleg nulla, az a csekély létszámú másik térfélen tízszeres szorzó. A pénz tehát megvolna, csak az elosztás miatt nem talál utat a jogosultakhoz, s kerül folyton kivett céges osztalékok formájában a haramia családok sebesen szaporodó vagyonához.
