Semjén Zsolt a jezsuiták Párbeszéd Házában A kereszténydemokrata szellemiség a 20. században címmel rendezett konferencián azt állította, hogy a KDNP három szempontból is egyedülálló szereplője a magyar politikának: 1. ez az egyetlen történelmi párt, 2. az egyetlen világnézeti párt, 3. és az egyetlen keresztényszociális párt.
Ezeket az állításokat azért érdemes megvizsgálni egy kicsit.
1. Történelmi párt
Mivel minden párt „történelmi” (más nem is lehet), ha a „történelmiséget” mint elkülönítő fogalmat használjuk, a tartalmát fontos meghatározni. A Méltányosság Politikaelemző Központ egy 2008-as anyagában bukkantam a fogalom definiálásának egy általam elfogadható változatára. Eszerint „az illető párt egy adott történelmi időszak egy adott politikai formációjának tekintendő, amennyiben arra jött létre, hogy az adott korra jellemző némely kihívásokra adjon politikai válaszokat…. hallatlan fontossággal bírnak egy adott korszakban, de fontosságuk teljes egészében elvész, eltűnik, elillan, mint az ifjúkor, amint az adott történelmi korszak véget ér.”
A KDNP (vagyis közvetlen elődje) az alakuló ülését 1944. október 13-án tartotta. Ha igaz az előbb ismertetett definíció, akkor a KDNP vagy nem történelmi párt, mert nem egy, az 1944 őszének megfelelő kort élünk, vagy az, és akkor épp valamilyen náci korszakban vagyunk. Tessék választani! Na, ugye, egyik sem igaz, így a kijelentés sem az.
2. Világnézeti párt
A Katolikus Lexikon szerint a világnézet „a világ egészét és azon belül az ember helyzetét átfogó szemlélet”. Fel nem foghatom, hogy mit akart Semjén azzal, amit mondott, mert én nem ismerek olyan pártot, amely részben ne világnézeti alapon szerveződne. Ha az elnök úr összekeveri a vallás szót a világnézettel, akkor az jól jellemzi az ő világnézetét! Ha esetleg arra gondol, hogy a KDNP csak vallási kérdésekkel foglalkozik, akkor meg nem mond igazat, hiszen a pártja kiszolgálja a Fidesz minden igényét, ráadásul szorgosan gazdálkodik is. Itt most nem nyitom ki a KDNP érintettségét a NER-ből kiszívott brutális mennyiségű közpénz ügyében.
3. Keresztényszociális párt
A párt honlapján, a Műhely–Keresztényszociális Műhely főcím alatt Giesswein Sándortól idéznek: „Keresztény szociális mozgalomról mindenütt beszélnek, ahol van keresztény és szociális gondolkozás. Sőt azt mondhatjuk, a kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz.”
Ezzel kapcsolatban akad két apró probléma. Egyrészt, ha a szociális gondolkodás egyben keresztény is, akkor egy szociálisan érzékeny kommunista vagy zsidó párt is kereszténynek minősül. Ez így eléggé nem tűnik életszerűnek. A másik probléma pedig az, hogy a szerző 1856-ban született és 1923-ban hunyt el. Halála óta a kereszténységre és a szociális gondolkodásra is kiható, elképesztően tartalmas, felforgató száz év telt el. Nem kétlem, hogy Giesswein remek ember volt, és illett rá a „szeretet és béke apostola” elnevezés, de az evidens, hogy az érvelése korszerűtlen, főleg azért, mert kisajátítja a szociális tevékenységet a kereszténység részére.
Azaz, hiába hivatkozik a miniszterelnök-helyettes folyton az elődökre, valószínűleg mégiscsak azt kell gondolnia a párt jellegéről, hogy az a kereszténység szociális tanításait viszi be a közpolitikába, és ezeket juttatja érvényre. Ha így volna, akár be is lépnék a pártjába! Viszont nem tudom, mennyiben minősül keresztényszociális magatartásnak, gondoskodásnak a nemzet és az állampolgárok kifosztása vagy mondjuk a gyermekvédelem olyan állapotban tartása, amilyenben az van.
Itt szeretnék utalni arra, hogy egy okiratot sem az elnevezése alapján ítélünk meg, hanem a tartalma szerint. Hiába van egy papír tetejére ráírva az, hogy „Karmelita borsóleves-recept”, ha valójában egy alakilag és tartalmilag kifogástalan végrendelet. Semjén Zsolt tehát az ájtatoskodás fellegén ülve a valóságtól elszakadva, egyszerűen a pártja elnevezéséből kiindulva mondta azt, amit mondott. Azaz a valóságot erősen elferdítette, és hogy még jobb legyen, gyorsan magának is ellentmondott, amikor bizonygatta, hogy „a KDNP egy mérsékelten baloldali párt, mivel a munkát képviseli a tőkével szemben, míg más, hagyományosan baloldali pártok szélsőjobboldalinak számítanak a tőke melletti kiállásuk miatt.” Ez tényleg egy nagy mutatvány!
Semjén tehát egy szent, sikeres, hibátlan pártot akart „eladni” ezen – a címéből következően biztosan nagyon produktív – konferencián.
Köszönöm, én nem kérek belőle, még kóstolót sem.
