Ki dönti el, hogy megtaláljuk-e a csillagot? Nem a Jó Isten. Az Isten csak az eszményt adja, a lelked ősképét, jóval-rosszal együtt.
Müller Péter Isten bohócai című könyvében írja: „Őrizheted csillaghazád emlékét, s el is felejtheted. Te vagy az álmodó – de álmod árulója is. Dönteni, barátom, mindenben az ember dönt. Vagyis mi magunk. Vegyétek észre és tanuljátok meg, hogy minden romlás belülről, a lélekből indul, és nem kívülről, ahogy sokan gondolják… Nem alulról a mindent lehúzó bamba tömegből, hanem felülről, a gyenge szellemből… A társadalom romlása az emberi lélek romlásának egyenes következménye. Ezért mi nem áldozatok vagyunk, hanem valamennyien tettesek! (...) A széthullás nem a test vétke, hanem a hűtlen szellemé. Amit fölad, széthullik.”
Majd így folytatja: „A művészetet a művészek árulják el, az írást az írástudók – és nem a pénzemberek. Ők csak megveszik – de mi adjuk el. Az ördög csak vevő, mi vagyunk az eladó. A vallásokat kivétel nélkül minden esetben a hívők teszik tönkre. És soha nem a hitetlenek, az ateisták, főleg nem a más vallású emberek. A hívők közül is elsősorban azok, akik a szellemi és hatalmi hierarchiában magasabban vannak. Abban a pillanatban, amikor elkezdjük szolgálni az elérhetetlen Csoda helyett a földi jólétet, a hatalmat, a sikert és pénzt, onnan kezdve, hogy az igazságot már csak hazudni tudjuk, elindul a rothadás, melynek, mint látjátok, a felekezeteink, sőt az egész földi élet halála lesz a vége…”
Tapasztalnom kell, hogy az emberek bőre alá berágta magát a „NER-izmus”. Mint lelkipásztor, pap, szerzetes, lelki kísérő szembesülök azzal, hogy milyen mélységesen megosztott bennünket ez az ideológia. E megosztottság hatására a szellemi és művészvilág romokban. A megosztottság és a gyűlölet mételyét terjesztő gondolkodásmód, a „NER-izmus” eluralkodott környezetünkön. Isten engedi, hogy rengjen a föld! Mi döntöttünk így!
A nagy üresség! Eltaposott „Thomas Mannok” és általam nagyra becsült emberek, akiket ledarált a „NER-izmus”, és az aktivisták talán még büszkék is arra, hogy a megosztottság mételyét erősítik felekezeteinkben. Kötelezővé vált egymás megbélyegzése. A jelszó: HARC MINDÖRÖKKÉ!
Most már mindenki valamilyen színű csillagot hord a zubbonyán. A Szent István-i örökségből a mai magyar társadalomban megmaradt Koppány (Magyar Péter) felnégyelése.
Az európaiság vágya kihalt a lelkekből. Talán maga Európa is felelős ezért, de főleg az a fogyasztói, hedonista szellem, ami miatt szerencsétlen tömegek menekülni kényszerülnek saját földjükről, hogy itt nálunk a megvetés áldozataiként kolduljanak alamizsnáért. Az ördögi „NER-izmus” a legszegényebbeket megalázva kipaterolta az országból, a dolgosabb ázsiait beengedték. Ez maradt Szent István befogadó szelleméből.
Az utolsó államférfi Sólyom László volt ebben az országban. Csak reménykedve tekintünk most a Sándor-palota felé. Aminek szomszédságában a „hatvanpusztai zebra kultúra” emberei fehérre-feketére radírozták a világot; mindezt „karmelita kolostor” fedőnéven és az általuk működtetett „egyházügyi hivatal” támogatásával.
A szerző szerzetes
A Hang.hu oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
