Amikor Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt lett (sok-sok szavazó közös akaratából), valahol belefutottam a kommunikációs tanácsadójával készült interjúba, amelyben az úr kifejtette, hogy MZP azért mond igen erőteljes dolgokat igen sarkos megfogalmazásban, mert ezzel próbálják némileg ellensúlyozni a Fidesz-média mérhetetlen túlsúlyát. A gondolat logikusnak látszik (mint a „rövid a kardod, told meg egy lépéssel”), nekem mégis egy kudarcos marketing történetet juttat az eszembe.
Az 1990-es évek közepe táján elkészült a Coca Cola magyarországi termelőüzeme, aminek következtében a korábban bérmunkát végző cégek jelentős megrendelésektől estek el. Ebbe a körbe tartozott a BUSZESZ is, amelynek vezetői lázasan keresték a lehetőséget felszabadult kapacitásaik lekötésére. Így fedezték fel a brit piacokon forgalmazott TANGO nevű üdítőt, amelynek készítőjével hamarosan meg is állapodtak, hogy gyártani és forgalmazni fogják a Coke-kal, Pepsivel ugyan nem versenyképes, de tisztes eredményt produkáló üdítőt.
Márki-Zay: A magyarok milliótól eltérően Orbán a világ bármelyik magánklinikáján kezeltetheti magát
A miniszterelnök politikai pletykákban és összeesküvéselméletekben szereplő állítólagos grazi útjait emlegette, miközben a Fidesz vádjaira reagált.
A marketingfőnök ki is utazott Angliába a szerződés aláírására. S ha már ott járt, megtudakolta, hogy miként reklámozzák a Tango-t. Teljesen elképedt, amikor megnézte az aktuális filmet, amelyben egy ágyékkötős, narancsszínűre mázolt, kopasz szumós körbetáncolt néhány fiatal srácot, majd se szó, se beszéd, egy hatalmas pofont adott az egyik fiatalembernek.
Az angolok elmagyarázták, hogy azért ilyen agresszív és meghökkentő a reklám, mert ennek figyelemkeltő és emlékezeti hatásával igyekeznek némileg kompenzálni a globális versenytársak erőfölényét. Ez az okfejtés nagyon tetszett a magyar kollégának, aki rögvest elhatározta, hogy rátesz egy lapáttal. Az ügynöksége vért izzadt, hogy még erőszakosabb legyen a honosítás, majd közölték, hogy a feladatot nem tudják megoldani, hiszen azt már igazán nem írhatják a plakátokra, mondhatják a televízióban, nyomtathatják az újságokba, hogy „kapd be!”.
Az alpári kiszólás azonban rögvest elkápráztatta a magyar főnököt, úgyhogy ezzel a szlogennel indult a kampány. A vevők azonban rossz néven vették a durvaságot, és nem vásárolták az üdítőt: a Tango eltűnt a boltokból és a vendéglátásból, a cég pedig rendkívüli felmondással kirúgta a marketingigazgatót.
Én rendkívüli módon drukkolok, hogy MZP ne jusson hasonló sorsra, de azon talán érdemes neki is, a kampánystábjának is elgondolkodnia, hogy az elsőre nagyon is logikusnak tűnő taktika valóban szolgálja-e a sikert.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
