A keddi – a Ferenciek terénél és a Szabadság hídnál – megvalósult (első nagyobb) nem bejelentett tömeges gyülekezéssel kapcsolatban elég sok és sokféle érzés kavarog bennem. Úgy tűnik, mindent és mindenkit megértek? Gondoljuk végig együtt!
Hirdetés 1. Megértem – a mentálisan komolyan megviselt – Hadházy Ákost, aki egy szót sem szólva senkihez szinte egymagában sétált fel az üres Erzsébet hídra ahelyett, hogy követte volna a Kálvin tér felé induló tömeget. Sem indulás előtt, sem amíg látótávolságban voltunk tőle, a stábjából nem láttam senkit. Ez erősítette iránta az együttérzésemet. Ugyanakkor tudnia kell, hogy ezzel a szótlansággal és „egy másik út választásával” magára hagyta a tömeget, ami jórészt miatta vállalta a kockázatos megjelenést. Többen hiába keresték a Szabadság hídon, és csalódottak voltak, amikor kiderült, hogy nem jött velünk.
2. Megértem a Momentumot, hogy a számukra jelenleg semmit nem tartogató politikai térben ezekkel az önfeláldozó megmozdulásokkal tartják életben a pártot, és azt hiszem, „hálával” tartozunk nekik, hogy átvették újra a tömeg irányítását. Ugyanakkor zászlóikkal, transzparenseikkel, füstbombáikkal azt a látszatot keltik, hogy ezek a vonulások kizárólag – a polgárok által jelenleg alig támogatott – Momentum eseményei, pedig nem azok. Ez pedig nem tesz jót a társadalmi kezdeményezésnek.
3. Megértem Szabó Bálintot, akinek a trombitálása kétségkívül egyfajta hangulatot teremt. Ugyanakkor nem tagadható, mennyire ellenszenves, hogy minden megmozdulásra rátelepszik, és nem érzi, hol a határ: a rendőrök, Hadházy, a sajtó arcába direkt zavaró módon trombitálni nagyon visszataszító dolog. Amit tesz, az egy ideje csak trollkodás, aminek a vége számára rendszerint a Duna átúszása, a rohammentő, majd hangszere lefoglalása.
4. Megértem a rendőröket, akik a Btk. 444§-a parancs iránti engedetlenség következményeinek fenyegető hatása alatt teszik a dolgukat, és sokukat megviseli, hogy szóban nagyon durva dolgokat kapnak. Egyre gyakrabban hangzik el az az ostoba képtelenség, hogy azok mennek rendőrnek, akik kegyetlenek és hatalmaskodni akarnak. Ez abszurdum, a többi személyes sértés pedig csak arra jó, amit a kormány akar elérni: éket ver közéjük és közénk. Ugyanakkor meg kell érteniük (és szerintem kevesen vannak, akik ezzel tisztában vannak), hogy a megmozdulások alapja az Alaptörvény Alapvetésének C) cikke 2) bekezdése, ami szerint „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni”.
Hogy az Alaptörvény megfogalmazásában itt a „törvényes” szó szerepel, az a demokrácia megcsúfolása. Ugyanis kizárólagos hatalmát Orbán Viktor pont, hogy törvényes eszközökkel – azaz törvényalkotás útján – építette ki. Ő egy modern spindiktátor. A hatalmával szemben – úgy látszik – a törvényes utat kizárólag a választások megnyerése jelentheti, mert egyéb eszköz nincsen. Ez pedig olyan jogállami képtelenség, ami maga igazolja, hogy országunkban jelenleg diktatúra van. A diktatúrában pedig más játékszabályok szerint játszik mindenki. Ők is, mi is. A rendőröknek érteniük kell, hogy a „törvényes” és a „legitim” nem ugyanazt jelenti, és ez nem jogászkodás!
Hogy mennyire igazam van, azt az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésének 3) bekezdése bizonyítja: „Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.” Azaz csak az állam! Itt van vége a dalnak. Az Alaptörvény tehát álságos módon magának mond ellent, ezt meg végképp meg kell megértenie a rendfenntartóknak! Ha az elcsalható, „törvényesen irányítható” választásokon kívül ma nincsen jogkövető lehetőségünk eleget tenni az alkotmányos kötelezettségünknek (megakadályozni, hogy a hatalmat erőszakkal és kizárólagosan birtokolják), akkor nem marad más, mint például a gyülekezési jog megsértésével demonstrálni. Nem szívesen, de a közeli kedvező fordulat reményében utalnom kell a nürnbergi perre, ahol megbukott az a korábbi feudális védekezés: „parancsra tettem”.
5. Megértem én magát a hatalmat is, ami Orbánnal egyenlő. A személyes jogi és vagyoni túlélés érdekében tesz mindent, például lefoglaltatja „egy Pelikánnal” a hidat négy napra, amin aztán senki (!) nem demonstrál semmiért. (Jogászként kérdezem: nem kellene betiltani az olyan demonstrációt, amin nem demonstrál senki?) Ellenben ráküld 2-300 rendőrt ugyanannyi demonstrálóra azt várva, hogy valakinél elszakad a cérna, és erőszakossá válik. Akkor végre lecsaphat. Ha már a Tiszára és Magyar Péterre nem tudott eddig.
Amit látunk, az a bűnbak csinálás finom formája is. Ugyanakkor a rezsim támogatóinak tudniuk kell, hogy 2026-ban – vélhetően – véget ér a számukra kialakított aranykor, és el kell számolniuk tetteikkel. Ezek olyan eljárások lesznek, ahol az ilyen végtelenül átlátszó, erkölcstelen, látszólag jogilag megalapozott visszacsapások súlyosbító körülménynek fognak minősülni. Az ő esetükben a nürnbergi perre való utalásom fokozottan érvényesül. (Mindennek, persze csak akkor van értelme, ha lesznek jövőre választások, mert azért ez sem biztos.)
6. Megértem Magyar Pétert (és a Tisza pártot) is, hiszen azzal, hogy távol tartja magát a hídfoglaló megmozdulásoktól, egyrészt nem sétál bele Orbánék csapdájába, másrészt nem „fertőzi meg magát az ó-ellenzékkel”. Ennek eredménye, hogy provokáció által vagy más módon nem léphet fel velük szemben az államhatalom az utcán, illetve nem tartoznak más – rendszerváltásban érdekelt – politikai szereplőnek. Ez egyre világosabb, ahogyan az is, hogy ezt a magatartásukat jelentős „oligarcha-tőke” támogatásból tehetik meg.
Ugyanakkor szeretném felhívni a matyó hétvégét tartó Magyar Péter figyelmét arra, hogy nem jó hozzáállás, ha a hídfoglalókat sajnálatos, de szükséges veszteségnek könyveli el, gondolván, „számukat tekintve kevesen vannak, tehát nincs dolgom velük”. Nagyon is van! Az események privát tudósításainak számadatai azt mutatják, hogy az ilyen megmozdulásokat nagyon sokan nézik online. A közvetítésemet például 107 ezren tekintették meg, és még csak alig telt el pár óra a befejezése óta. Ugye, senkit nem hagy magára a Tisza? Ha nem, akkor elvárható lenne tőlük valamilyen gesztus a demonstrálók felé.
7. Megértem a „régi ellenzékiek” (pártok, emberek) hallgatását és közömbösségét is. Ugyanakkor elgondolkodhatnának azon, hogy a pártgúnyát levéve, magánemberként is élhetnének egy kicsit a lelkiismereti szabadságukkal. Rövid időre elengedhetnék azt a sértettségből fakadó hozzáállást, hogy „ha nekem nem sikerült, mert nem támogattak, akkor most én sem teszek így, dögöljön meg a szomszéd tehene”. Az a helyzet, hogy nincsen szomszéd. Minden „ellenzéki tehén” közössé vált mára, a tejük pedig gyorsan apad.
8. Megértem a közlekedőket, már csak azért is, mert mi, tüntetők, a demonstráción kívüli időszakban szintén azok vagyunk. Ugyanakkor be kell látniuk, hogy ez az egész nem ellenük szól, és nekünk sem élvezet blokkolni a forgalmat, de ez már csak így működik addig, amíg ők maguk nem fordítják keresztbe a gépjárműveiket az utakon. Az erőszakmentes tiltakozás mindig fáj valakinek. Leginkább azoknak, akiktől a csatlakozást várják az ellenállás résztvevői.
9. Megértem a demonstrálókat, hiszen számukra nem opció, hogy addig kussoljanak otthon, amíg Magyar Péter Kossuth-módon hadba nem hívja őket: (szerintem helyesen) úgy vélik, hogy minden apróságnak, minden erőfeszítésnek komoly szerepe van a társadalmi folyamatokban. Soha nem lehet tudni, hogy mi lesz az a helyzet, amit csak ők, csak ott és csak akkor tudnak kialakítani, ami visszafordíthatatlanul megváltoztatja a történelmet. Ugyanakkor be kell látniuk, hogy ha már Hadházy is magára hagyta őket, és a fősodor is úgy tesz, mintha nem léteznének, akkor egyedül a Momentum mögé állhatnak be, ami rögtön komolytalanná teszi nemes erőfeszítéseiket. Nem akarnak egy pártpolitika kiszolgálóivá válni, ez egyértelmű. Rendkívül nehéz morális döntés előtt áll mindenki: csinálni vagy nem csinálni tovább? Hetente hagyni, hogy igazoltassanak, megbüntessenek? Elviselni csak „az élmény miatt”, hogy rendszeresen bekerül az arcképünk a rendőrségi nyilvántartásba? Morális okokból elfogadni, hogy rengetegen bajkeverőnek, ostobának, nevetségesnek tartják őket, míg mások a karosszékből üzennek nekik, hogy csak így tovább, lélekben veletek vagyok?
10. Végezetül megértem magamat is, hogy miért közvetítek mindenhonnan, ahonnan csak tudok, és miért írok erről olyan sokat. Ugyanakkor nem könnyű megemészteni a helyzet szereplőivel kapcsolatos sokféle „személyes megértést”. Továbbá, mivel a közvetítés is egyfajta demonstratív eszköz, az csak úgy hiteles, ha azt a tüntetőkkel együtt, test test mellett és verejtékkel csinálom, azaz rám is vonatkoznak az ellenállók esetében felsorolt komoly kérdések.
Megértem, ha elolvastad, és megvonod a vállad: és most akkor mit tegyek?
Megértem, ha nem olvasod el, mert azt gondolod, hogy ez csak egy újabb okoskodó írás, inkább leviszem a kutyát (zebrát) sétálni.
Folytathatnám, de a lényeg: megértelek.
De ha már elolvastad, vajon tényleg megértetted azt, hogy miről szól ez az az egész?
A Hang.hu oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
