Bizonyára sokunkkal előfordult már, hogy egy valóságban elkezdett beszélgetést később a fejünkben folytattunk. Ezért is volt rendkívül érdekfeszítő olvasni Puzsér Róbertnek a fantáziájában lévő képemmel lefolytatott beszélgetését (Márki-Zay Péter jelenleg az egyetlen esély, amit igenis meg kell játszani, Magyar Hang, 2022/4.). Az engem ért nettó hazugságokat betudom Puzsér szépirodalmi vénájának. Viszont a tőle megszokott személyes ócsárlásnál jóval fontosabb a Márki-Zay Péter-(M-Z. P.) kampány kérdése.
Puzsér Róbert fantázia párbeszédéből az első kérdést valóban én tettem fel: „Mikor veszi le a kezét M-Z. P.-ről?” Ebből a kérdésből ő azt a durván leegyszerűsítő és hazug következtetést vonta le, hogy én jól érzem magam a NER-ben. Az általa idézett beszélgetés többi mondata az ő politikai kényszerképzeteinek és az általános ellenzéki közhangulatnak a terméke. A valóságban elmondott érvemmel, miszerint Márki-Zay Péter nem miniszterelnök-jelöltként, hanem egy hetedik (neokonzervatív) párt elnökeként viselkedik, Puzsér Róbert ott, helyben egyetértett. Revansa csupán annyi volt, hogy M-Z. P. bár nem a legjobb, de az egyetlen lap a kezünkben, így meg kell játszani.
Puzsérral mindketten lelkesen támogattuk M-Z. P.-t az előválasztáson. Nekem is hatalmas elvárásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy az új szereplővel minőségi változás jöjjön el a közéletben. Személyes csalódásommal nem vagyok egyedül. Amikor támogattam M-Z. P.-t, tisztában voltam vele, hogy számos ideológiai kérdésben másként gondolkodunk, például a nagyvállalatok adóztatása és szabályozása tekintetében. Azt vártam el, hogy M-Z. P. a közös ellenzéki álláspontot fogja képviselni, és nem a saját véleményét. Egy miniszterelnök-jelöltnek nem a személyes gondolatai, hanem a kormányprogramja érdekel. Politikai bátorságot és kezdeményezőkészséget vártam M-Z. P.-től. Ehhez képest ott tartunk két hónappal a választás előtt, hogy – példának okáért – nincsen egységes álláspont a kormány népszavazási kérdésében az ellenzéki oldalon.
Én abban hiszek – és a Puzsérnek szegezett kérdésem is erről szólt –, hogy jobb időben szembenézni a valósággal, és változtatni. Nem jól működik az M-Z. P.-re épített perszonalizált kampány, nem hoz új szavazókat tömegében az ellenzéki oldalra október óta. Ennek több oka van: az egymást kioltó üzenetek, a heti rendszerességű bumfordi elszólások és az, hogy M-Z. P. az előválasztás lendületét egy sikertelen pártalapítási kezdeményezésre pazarolta. Ha ezt az M-Z. P.-kampányban észreveszik, és időben tudnak ritmust váltani, akkor jóval nagyobb esély lehet a kormányváltásra. Ha mindannyian egyetértünk abban, hogy nincsen újabb négy évünk a NER-re, akkor jobb idejében észbe kapni, és stratégiát módosítani, mintsem görcsösen ragaszkodni régi álláspontjainkhoz.
M-Z. P. személyének nincsen alternatívája, de ahogyan ő viselkedik, és ahogy az ellenzéki hatosfogat kampányol, annak csak alternatívája van – már amennyiben a NER leváltása a cél. A hónapok óta befagyott pártpreferenciák alapján az ellenzéknek csak a kutyapárt listás képviselőivel együtt lehetne meg a többsége, de ezért is meg kell még erősen küzdeni a következő két hónapban.
A politikai osztályon kívülálló messiás képe odáig fajult, hogy megválasztása után M-Z. P.-nek szinte első dolga volt összehozni az SZDSZ–MDF öregfiúkcsapatot neokonzervatív pártkezdeménynek. A fennen hangoztatott ellenzékváltás annyi lett, hogy az eggyel korábbi kiadásra cserélte volna az ellenzéki politikus-felhozatalt M-Z. P., de ez is elsüllyedt a listaállítás mocsarában. Az előválasztás látszólag tényleg kiszórt pár vörös Döbrögit és offshore lovaginát, ám a bizánci intrika megmaradt. Nem véletlen, hogy a listakérdés hónapok óta húzódik. Bangóné diplomabotrányát is a szocik hozhatták ki a saját listás helyfoglaló játékukban.
Három metaüzenetet sugall az M-Z. P.-kampány, ezek még külön-külön akár működhetnének is, de együtt kioltják egymást. Mind a korrupció nélküli Fidesz-kormányzás folytatását, mind a hideg polgárháború békéjét ígérő szeretetkampányt, mind az árnyékkormány szakmai kiválóságát keresztül húzzák a kampány más elemei.
A Fidesz-szavazó meggyőzésének évtizedes feladványát nem oldotta meg az M-Z. P. által indított migránsszámláló kampány, sem az ORBÁN MEGY, A FIDESZ MARAD plakátkampány. A NER eredményeinek felsorolása és megtartásának ígérete nem billenti ki a narancsos valóságból a szavazókat, és nem mozgósítja érdemben a rendszerrel elégedetleneket sem. A politikai kommunikáció hüvelykujjszabálya, hogy ha az ellenfeled által birtokolt témában beszélsz, akkor az ellenfeled erősíted. Arra vagyunk kíváncsiak milliónyian ebben az országban, hogy miben lesz más az életünk a kormányváltás után, és nem arra, hogy miért jó a NER.
A hideg polgárháború feloldását hirdető M-Z. P.-szeretetkampány bizarr módon azzal indult, hogy az ellenzéki bűnbakkeresők gyűlöletcunamiját a kutyapártra irányította. A kisebbre kezdett mutogatni, mint rögtön betlire játszana. A szeretetkampány folytatódott – finoman szólva – is félreértelmezhető kijelentésekkel, amelyek hétről hétre más csoportokat sértettek meg. A kocsmai politizálás magasiskoláját jelentő vasárnapi élő bejelentkezésekben a Fidesz meleg és zsidó tagozatára való utalgatás nem a társadalmi béke felé vezető út. Aztán belül keresett Fidesz-ügynököket M-Z. P., ha nem az történt, amit ő akart. A belső árulózás pillérére sem lehet hidat építeni a két oldal között. A feles többséges alkotmányozással való riogatás a közös alapot jelentő jogállami biztonság ígéretét anullálta. A radikális ellenzékieknek tett folyamatos kikacsintások kiherélték az egész megbékélést ígérő stratégiát.
A kormányzóképesség kérdését sem válaszolta meg még M-Z. P. A választás előtti árnyékkormány felállításából a programírásért felelősök névsora lett, témánként három beszélő fejjel. Egyetlen leendő kormánytag nevét tudjuk: az antikorrupcióért felelős Hadházy Ákos tárca nélküli miniszter lenne. Az árnyékkormány-stratégia akkor működik, ha ugyanazok az emberek konzekvensen a közös üzenetet mondják a kampányban. Az egy dolog, hogy megrémülve olvastam Raskó György programfelelős programpontjait, amelyek a nagyipari agrárlobbit erősítik. De nem az az igazi probléma, hogy mást gondolok az agráriumról, mint ő. A probléma az, hogy nem az szerepel a közös ellenzéki programban, amit Raskó előad. Ki képviselje a közös programot, ha nem az M-Z. P. által felkért programfelelős?
Puzsér Róbert M-Z. P.-t körömszakadtáig védő, szalmabábokra visszatámadó érvelésével szemben igenis van helye az érdemi, konstruktív M-Z. P.-kritikának. Pont egy mindennel és mindenkivel kritikus embernek kelljen ezt magyarázni? A kormányváltás esélyét az növeli, ha szembenézünk a valósággal. Azzal, amin javítani kell, és nem a hónapokkal ezelőtti álmainkat, vágyainkat akarjuk utólagosan igazolni fantazmagóriákkal. Ha a központi ellenzéki kampány választ egyet a három párhuzamosan futó narratíva (vagy a korrupció nélküli Fidesz-program, vagy a hideg polgárháború lezárása, vagy a szakmai alapú alternatíva) közül, és azt viszi végig konzekvensen, akkor lehet trendforduló a befagyott pártpreferenciákban. Akkor leszek igazán kíváncsi Puzsér Róbert véleményére, ha ez a ritmusváltás az M-Z. P.-kampányban nem sikerül időben.
A szerző politológus-közgazdász, az LMP volt országgyűlési képviselője
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/6. számában jelent meg, február 4-én.
