Ügyfélkapu-zárási pánik
Az Ügyfélkapu bejelentkezési oldala 2024. december 30-án

Nyilván nem a kinyilvánított, elérni kívánt célokkal van a probléma. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy az élet számos területén (például a bankok) meg tudták oldani zökkenőmentesen a kétfaktoros azonosítást, hogy ez nem okozott társadalmi feszültséget vagy felháborodást, ehhez képest a jelenleg elérhető, az ügyfélkapus bejelentkezést kiváltó új azonosítási módok használata meghaladja a társadalom egy részének informatikai felkészültségét.

Természetesen ez még változhat, de 2024. december 30-án, amikor ezt a cikket írom, az a helyzet, hogy szinte megmásíthatatlan természeti törvényként hivatkoznak arra, hogy 2025. január 16-án megszűnik az Ügyfélkapu. Nem szeretném bagatellizálni az erre okot adó biztonsági aggályokat, de az mégis megmosolyogtató, hogy 2025. január 1-én még biztonságos a rendszer, de például 2025. január 20-án már nem lenne az. Ha van a megszüntetési dátumnak objektív oka, az csak más jogalkotói döntés eredménye lehet, amin szükség esetén szintén lehetne változtatni.

2024. december 29-én, gondolom, sokadmagammal együtt, kaptam egy tájékoztatást az ertesites [at] tarhely [dot] gov [dot] hu címről, amely egyrészt tartalmaz egy sürgetést, hogy „Készüljön fel időben az Ügyfélkapu megszűnésére, válasszon új azonosítási módot!” Ugyanakkor a levél végén azt az információt is közlik, hogy „A kétfaktoros azonosítás január második felében tovább egyszerűsödik: a hitelesítő alkalmazások mellett már e-mailes visszaigazoló kódot is használhat.” Az utóbbi közlés igazán örömteli, csak azt nem értem, hogy miért kell először a bonyolultabb úton végigmenni, hogy a kétfaktoros azonosítás egyszerűbb módját választani miért csak az Ügyfélkapu 2025. január 16-i megszűnése után, január második felétől lehetséges. Nem lehetne egy rengeteg ember életét érintő változtatást megfontoltan, kapkodás nélkül bevezetni?

Legyünk-e digitális állampolgárok?
Albert Enikő

Legyünk-e digitális állampolgárok?

Az állam intenzív médiakampánya egyértelműen ebbe az irányba terel, de aggályok is felmerülnek.

Végül a jelen témával kapcsolatban is a társadalmi szolidaritás fontosságára hívom fel a figyelmet. Még szép, hogy vannak olyanok, akiknek a küszöbön álló változtatás kényelmes vagy legalábbis nem jelent megugorhatatlan akadályt. Ugyanakkor vannak bőven olyanok, akiknek az informatikai vagy technikai felkészültsége nem elegendő ahhoz, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint az Ügyfélkapu megszűnéséig biztosított új azonosítási módok valamelyikét használni tudják. Őszintén bízom abban, hogy sikerül a kormányzatnak úrrá lennie a saját maga által generált problémákon, mert az a kormányzat szégyene lenne, ha tömegek esnének ki az elektronikus ügyintézés lehetőségéből.