Magyarországon eddig több mint negyvenezren haltak meg koronavírusban. Mindeközben decemberben Mészáros Lőrinc, aki a tőlünk összecsencselt pénzből gazdagodott meg, megittasulva a pénzszagtól, hatalmas bulit szervezett Felcsúton. Ez a kép teljesen jól megmutatja, mennyire kritikus állapotba került az ország az elmúlt években. Sajnos ilyen körülmények között fordul rá Magyarország a választásra, ami a jelenlegi ellenzékre nézve sorsfordító lehet. Mert ha ismételten csak sikertelenséget mutatnak fel, kényelmes egyéni érdekeket előtérbe helyezve, akkor inkább más hivatást keressenek maguknak. Valószínűleg a hiányuk az eddigi teljesítményük alapján nem fog nagy feltűnést kelteni.
Márki-Zay Péter előválasztási győzelme után az ellenzéki oldalon fényt lehetett látni az alagút végén. Ez azonban mostanra egyre halványabb, ugyanis a kezdeti lelkesedés, az akarat a valódi változtatásra fokozatosan gyengül. Legalábbis ez látszik kívülről. Úgy tűnik, mintha megijedtek volna a kormányzás felelősségétől, az elszámoltatástól, ráébredve arra, a jól fizető ellenzéki szerep bőven elegendő számukra. Rábízva az utólagos magyarázkodást a beszédíróikra, amit majd szomorú arccal előadhatnak. Talán még abban is reménykedve, hogy ezért egy nap NER-lovaggá ütik őket.
Márki-Zay Péter elsőbbségi vezető szerepe arra vonatkozik, vonatkozott, hogy katalizátorként egyesítse a vele szövetséges pártokat. Megpróbálva rövid idő alatt újjáépíteni a kapcsolatot a választókkal, felvázolva egy olyan érthető, követhető társadalmi menetrendet, ami a választás napján biztos előnyhöz segíti. Egyszerűen elmondva, hogy honnan megyünk hová. Az ő feladata garantálni, hogy megszünteti azokat a rossz beidegződéseket, amelyek lefelé húzzák a nemzetet. Újra a nemzeti érdekeket szem előtt tartva, a nemzet szuverenitását megerősítve, a társadalom perifériáján élőkre is gondolva. Meg kell szólítani a gyakran elfelejtett mezőgazdaságból élőket, erőteljesen képviselve az érdekeiket, megszüntetve a terményeladások visszás helyzeteit, életszerű választ adva az őstermelői viszony nyugdíjrendezésére, ami a vidéki Magyarország tragédiája. Viszont ehhez minden ellenzéki politikusnak küzdenie kell, vállalva a konfrontációt, félrerakva a hiúságot, nem pedig simulékonyan bájologni.
A korrupció, a politikai úton való meggazdagodás ma Magyarország része. Ez nem titok. Ezzel élünk együtt, ami a harmincéves politikai elitünk kudarca. Lehet, vannak nálunk korruptabb országok, de ne ezek legyenek a követendő példák. Mindenesetre ezt büntetlenül megúszni már elképzelhetetlen. Ha nem is mi, a következő generációk biztos böjtölni fognak ezért, azonban erre most senki sem gondol, főleg a kormányzat nagyvonalú pénzszórása közepette nem. Ugyanakkor az ellenzék mintha a hideg beköszöntével nem tudna feloldódni. Pedig már csak bő két hónap, és egyértelműen ki fog derülni, az események utasa vagy irányítója volt-e a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki tábor.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/4. számában jelent meg, január 21-én.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
