Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus börtönre ítélése, miután nem sikerült megmérgezni, újfent pontosan megvilágítja a jelenlegi orosz rendszer működését. Valamint a struktúra kézi vezérlését azzal, hogy az orosz állami média már jóval a tényleges ítélethirdetés előtt közölte a büntetés mértékét. Ezzel is jelezve, honnan döntenek az emberek sorsáról. Navalnij szerepe az orosz elégedetlenkedők élén, akik megelégelve az állandó igazságtalanságokat politikai, gazdasági változásért küzdenek, most már nemzetközi ügy lett.
Ennek ellenére Vlagyimir Putyin orosz elnök próbálja elhallgattatni az ellenvéleményt megfogalmazókat válogatott módszerekkel, de a koronavírus okozta válság közepette ez nem tűnik könnyű feladatnak. Mert Oroszországot sem kerülte el a vírus következtében fellépő gazdasági visszaesés, ráadásul az egészségügy instabil helyzete csak további olaj a tűzre. Mindezek mellett európai vonatkozásban a Navalnij-kérdés leegyszerűsítve úgy merül fel, az orosz gáz, az Északi Áramlat 2 működése a fontosabb, vagy pedig az európai értékek megvédése. Erre majd az idő ad választ, de láthatóan a stratégiai érdekek fontossága egyre dominánsabbá válik a demokratikus jogokkal szemben. Valamint ilyen helyzetekben már megszokhattuk, hogy mindenki megnyugtatására néhány diplomata kölcsönös kiutasításával nem bonyolítják túl a dolgokat.
A koronavírus elleni küzdelem alaposan megváltoztatta a mindennapi életünket. Az emberi élet megmentésének elsődlegessége, a vírus továbbterjedésének megakadályozása, a közegészségügy életben tartása, megóvása az összeomlástól háttérbe szorította az alapvető, megszokott jogokat és szabadságokat. Sajnos ezzel megadva a lehetőséget, hogy erre hajlamos politikai vezetők visszaéljenek, és ezt korlátlan hatalmuk kiépítésére, további meggazdagodásukra használják fel, növelve az állami korrupciót. Ez persze azokban az országokban jelent komoly problémát, ahol már eleve jelentős, demokratikus hiányosságok tapasztalhatók.
Mindenesetre a koronavírus utáni világban az egyre törékenyebb geopolitikai helyzet, a várható gazdasági válság, politikai érdekek adhatnak okot arra, miszerint továbbra is korlátozva legyenek az elemi emberi jogok. Még ha nem is ennyire nyilvánvalóan és ilyen formában. Mert gondoljunk csak Kínára, amely gazdasági erejére támaszkodva elvárja a tőle függő szövetségeseitől, hogy ne támogassák a nemzetközi demokratikus jogok megerősítését, terjesztését. Elérve ezzel a demokrácia lassú erózióját. Vagy pedig megemlítendő Oroszország, amelynek demokráciafelfogása szintén igencsak szélsőséges és nem jár elöl követendő példával a szabad és tisztességes választások tekintetében. Azonban Moszkva más eszközöket használ a nemzetközi demokráciák aláásására, mivel nála hiányzik Kína gazdasági kapacitása, intenzív globális jelenléte. Így a kedvelt orosz módszerek közé tartozik a választásokba való beavatkozás, a dezinformációs félrevezetés, valamint olyan politikusok támogatása, megvétele, akik a Kreml forgatókönyvét követik.
A tendencia világszerte a koronavírusba kapaszkodó tekintélyelvűség erősödését mutatja, csökkentve a demokrácia vonzerejét. Illetve észlelhető, hogy vannak olyan országok, amelyek féltve gazdasági érdekeiket és biztonságukat, nem mernek szembehelyezkedni olyan hatalmakkal, amelyek szándékosan a demokrácia alapvető elvei ellen dolgoznak. Viszont ezen az úton haladva könnyen veszélybe kerülhetnek a szabad társadalom alapelvei, így az igazság és a kritika felszínen maradása is.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/13. számában jelent meg, március 26-án.