Völner Pál biztonsági ellenőrzései

Völner Pál biztonsági ellenőrzései

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára expozét tart a büntetőjogi tárgyú törvények módosítását célzó javaslatról az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. november 10-én. (MTI/Soós Lajos)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A nyilvánosságra került legfrissebb adatok szerint az elmúlt hat évben kétszer is sor került Völner Pál volt igazságügyi minisztériumi államtitkár átvilágítására, biztonsági ellenőrzésére. Völner államtitkár korrupciógyanúba keveredett, és ez okozta sietős eltávolítását a pozíciójából, akár önkéntesen tette, akár rábeszélték erre a lépésre. Maga az ügy vizsgálata, amelybe az államtitkár belebukott, jelenleg még nagyon kezdeti stádiumban van, az ártatlanság vélelmét szem előtt tartva nem lehet, sőt felelőtlenség lenne állást foglalni az ártatlan-e, vagy bűnös kérdésben. Majd a jogerős bírósági ítélet után – ha Völner esetében egyáltalán lesz ilyen – több mostani kérdésre választ kaphatunk (talán néhány év múlva).

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló és hatályban lévő CXXV/1995-ös törvény rendelkezik a biztonsági ellenőrzésekről, amelyeket az érintettek tudtával, az általuk kitöltött biztonsági kérdőív – például „C” típusú – átadásával és az ebben foglaltak ellenőrzésével kezdődik, illetve folyik. Az ellenőrzés a biztonsági szakvélemény elkészítésével zárul, amelyben állást foglalnak arról, hogy tapasztalható-e biztonsági kockázati tényező, vagy sem. Völner esetében mind a két esetben azzal zárult az ellenőrzés, hogy nem találtak semmiféle kockázati tényezőt. Erős a gyanúm, hogy ha egy tapasztalt titkosszolgálati szakember, főleg, ha az ilyen ellenőrzések folyamatában jártassággal rendelkezik és kellő alapossággal tanulmányozhatná Völner erre vonatkozó anyagait, nagyon rácsodálkozna arra, amit tapasztal.

A jogszabály – a hivatkozott törvény – ugyanis megfelelő kereteket biztosít ahhoz, hogy az ellenőrzés alá vontat alaposan átvilágítsák, ha szükséges, akár mélységi operatív ellenőrzés alá is vonják. Ehhez persze a végrehajtóknak megfelelő színvonalú konspiratív felderítő tevékenységre alkalmasnak kell lenni. Ez azonban nem egyszerű, hiszen az ellenőrzés az érintett tudtával történik: a kezdeti lépést, a biztonsági kérdőív kitöltését neki kell végrehajtania. Ezért ezekben az esetekben nem engedhető meg az elnagyolt, felületes, hányaveti munka. A kívánt célt ugyanis az, hogy ha van kockázati tényező, akkor az kerüljön a felszínre. Kivételes esetekben, ha az ellenőrzés alá vont a szolgálat bármiféle területen függőségi viszonyban van, előfordulhat, hogy a szolgálat bizonyos körülmények felett szemet huny. Ilyen Völner esete is, hiszen a szolgálatok külső engedélyhez kötött intézkedéseinek ellenőrzése, a törvényben meghatározottakkal ellentétben, tehát törvényellenesen az igazságügyi minisztertől átkerült a helyetteséhez. Ez pedig egy meglehetősen fontos, a mindennapi nemzetbiztonsági munkára kihatással lévő függőségi viszony volt. Ha azt a két végrehajtott ellenőrzési anyagot alaposan megvizsgálnák, érdekes megállapítások kerülhetnének felszínre.

Ebben a botrányszagú ügyben nagyon tanulságos lesz a végeredmény, a jogerős bírósági ítélet, de már az is, hogy milyen mentőakciók indulnak Völner felelősségének elkenésére, jelentéktelenné tételére. Ez az ügy alighanem megérne egy parlamenti vizsgálóbizottsági munkálkodást, de alighanem a nemzetbiztonsági bizottságnak is lenne dolga bőségesen. Az biztos, hogy a korrupciós ügy befejeztével le kell majd vonni a tanulságokat. Ha Völner a bíróság szerint is bűnösnek bizonyult, amit a nemzetbiztonsági ellenőrzés során nem észleltek, bizony a végrehajtók minősíthetetlen és silány munkát végeztek. Ez esetben feltehető a kérdés: van-e egyáltalán értelme ennek az átvilágító hercehurcának? Ha viszont Völner Pál ártatlan a korrupciós ügyben, az ellene indított eljárás résztvevőinek, elrendelőinek a felelősségét kell megállapítani. Ebben az esetben a meghurcolásáért valakinek felelnie kell. De ha ártatlan, miért kellett lemondani a beosztásáról? Csak nem el kellett vinni valaki helyett a balhét, aztán majd valahogy kimenekítik? Ezt sem lehet teljesen kizárni.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Apokalipszis, Eurovízió, cancel culture