Nem az a kérdés, hogy ki fogja a hatalmat megszerezni, hanem hogy azzal az eltökélt szándékkal teszi-e, hogy ha megszerezte, hiánytalanul visszaszolgáltassa azoknak, akiket megillet.
Lányi András
Jelenleg azzal csábítjuk a befektetőket, hogy nálunk olcsó a munkás, olcsón kapható a természet – és a hivatalnok is olcsó, szóval, hogy egészében véve nem sokat érünk. Így azután a tudásunk is leértékelődik
Szégyen, hogy ebben a súlyos helyzetben Magyarország tettleg Európa ellenségeit támogatja. A Brüsszel elfoglalásáról handabandázó orbáni demagógia pedig végképp elszigetel bennünket nyugati szövetségeseinktől.
Azon az Úton és abban az Övezetben, amelyet Hszi elnök vazallusai számára kínál, valószínűleg nem lehet büntetlenül visszafordulni. Nem csak a vasútba, egyetembe, gyárakba és politikusok vásárlásába ölt milliárdokról van szó.
Az egyetlen, ami segíthet rajtunk, ha megszabadulunk a reálpolitika kényszerképzetétől és a reálpolitika illúzióját kergető politikusainktól. Vegyük már észre: amit azelőtt reálpolitikának neveztek, végérvényesen a múlté.
Az emberiség egyötöde már egy óriási koncentrációs táborban él. Az eurázsiai kontinens túlnyomó részén minden korábbinál kegyetlenebb tekintély- és parancsuralmi rendszerek ragadták magukhoz a hatalmat.
A mai Oroszországról ilyen hiteles és ennyire megrendítő film nem sok készült, mint a Manifesto. Akik készítették, tudták, alighanem az életükkel játszanak.
A Margit hídról is jól látható Mol-torony szó szerint hídfőállása lett a városkép és a városi élet ellen indított brutális támadásnak. A felhőkarcolók a Rákosrendezőnél – és ezentúl bárhol – ennek a támadásnak a pusztító hatású nehézfegyverzete.
Azt kell mondanom, Orbán hithű követői ma már nincsenek is olyan sokan. A választások sorsát többé nem ők döntik el. És ennek a felismerésnek azért lehetne némi hírértéke.
Dubajban a klímacsúcson az emberiség ügye vereséget szenvedett. A pazarlás az energiával, az élettel ezentúl sem csökken, sőt, nőni fog. Győztek az atomerőművek, a gépkocsik, az akkumulátorok.
Milyen alapon tilthatja a törvény, hogy véget vessek az életemnek és ehhez embertársaim (orvosom) segítségét kérjem, ha tűrhetetlennek érzem a tartós szenvedést és/vagy magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotomat, és gyógyulásra többé nincs esély?
Magyarország épp az elmúlt hetekben csatlakozott végérvényesen, ünnepélyes keretek között az új „tengelyhatalmakhoz”.