A Frontátvonulás klasszikussá vált, és kész. Ha nem akarunk nagy szavakat használni, mondhatjuk szelídebben: színdarab lett belőle. Irodalmi mű, bárki előadhatja. Ha érti. Ezek a fiatalok értik.
Gazda Albert
Ahhoz képest, hogy nem kis részben ott lettem azzá, akivé lettem, az utóbbi tíz–tizenöt évben egyre kevesebbszer mentem moziba. A távol maradásnak volt egy roppant banális oka.
Odavoltam az amerikai irodalomért (meg vissza), hiába éltem a másik birodalom perifériáján, úgy éreztem, a XX. századi amerikaiak telibe találnak engem, az állapotot, amiben vagyok.
Nálunk, Máramarosban nem beszélgetnek az emberek, hanem szórakoznak egymással. Tényleg. A szórakozás a beszélgetés szinonimája.
Nem muszáj mindig átfogó, tért ölelő perspektívákban gondolkodnunk, nem muszáj nagyszabásúnak lennie, amiben otthon vagyunk, lehet az kisebb is. Itt jönnek a képbe a törzshelyek. Amennyiben vannak. A helyek, amiket belakunk.
Szó sincs róla, hogy történelmünk legnagyobb pillanatai forradalmaink és szabadságharcaink lettek volna. Ugyan már, hősiesek voltak (hát persze), de elbukott mindegyik. A magyar történelem legnagyobb pillanata ezzel szemben a kiegyezés volt.
A magyarságban mostanában azt nem bírom a leginkább, hogy milyen nyomorultul hőbörgős lett. Megvannak rá az okai is tán, méltatlankodhatna a magyarság, ha vitába bonyolódnánk, mindazonáltal ettől még nem lesz jobb senkinek.
Hát így lesz vízszintes az ember. Lustaságból, restségből, észre sem veszi, és kész.
A Platon Karataevben az a legjobb, hogy természetes. A helyén van benne minden, vagyis minden jól van úgy, ahogyan van. Nincs máz, flikkflakk, tupír, semmi se kevés, semmi se sok.
A legnagyobb gasztronómiai élménnyel Nyíregyházán szembesültem ezen a szóban forgó tavaszon. Ami ráadásul egyszerre régi és új. A Cvekedliben.
Elment a kedvem Amerikától. Mondjuk, nem hiszem, hogy Amerika összedől emiatt, vagy mély depresszióba zuhan, és elalvás előtt lucskosra sírja a párnáját.
Ennek a háborúnak is, pont úgy, mint az ezt megelőző összes többinek, egyszer vége lesz, és kezdődik egy másik élet. Nem én állítom ezt, csak ismételgetem néha, magamban, hátha elhiszem.