A haza üdvét szolgálná, ha Sulyok Tamás új tisztségében valóban Sulyok Dezső utódjává válna.
Szerető Szabolcs
Nem érdemes jövőbelátó szerepben tetszelegni, de annyit talán már most meg lehet kockáztatni, hogy Magyar Péter nem egy néhány héten-hónapon belül véget érő történet múló emlékezetű főhőse lesz.
Otrombaságában a legkevésbé sem az erőt, inkább a félelmet éreztem: mi lesz, ha a kegyelmi botránnyal elindult folyamatot nem tudja megfékezni?
A forradalom végső soron mindig az emberhez méltatlan és az emberhez méltó, szabad élet közé húz világos választóvonalat.
Windisch Lászlónak szabadságában állt áldozatot hozni a szerelemért. Ha a tiszta helyzetet választja, lemond a megbízatásáról.
Nem látszik, hogy az ellenzék képes lenne kihasználni a fideszes gépezet megtorpanását a sorok rendezéséig.
Egy helyről nem érhetné szó a DK kampányát: a Fidesz köreiből. Hiszen végső soron ők kezdték el a pedofíliával alap nélkül összekenni politikai ellenfeleiket.
A miniszterelnök és családi, baráti, üzleti/politikai környezete ijesztően amorális, a keresztény és azon túl az általános emberi civilizáció értékein pőre hatalmi érdekből, a nemzet erőforrásainak uralása, vagyona eltulajdonítása céljából bármikor átgázoló gépezet.
Mindegy, mit akar Orbán Viktor, mindegy, mit mond az ellenzék: az elnöksége ma még tiszta lap. Csak amit mostantól tesz (vagy nem tesz), határozza meg, mit gondol róla az utókor.
A botrány nemcsak hűséges, kipróbált embereitől fosztotta meg a miniszterelnököt, hanem a Fidesz-politika szíve közepén ejtett sebet. Eközben a gazdasági, pénzügyi folyamatok is kedvezőtlenül alakulnak.
Tizenöt éve elképzelhetetlen volt, hogy hasonló esetben Orbán Viktor ne ítélje el éles szavakkal az autokrata putyini hatalom borzalmas tettét.
Ha bármilyen ügyben felvetődik a felelősségvállalás kérdése, a teljhatalmú miniszterelnök valóságos szabadulóművésszé válik, mindig talál bűnbakot maga helyett.