Szilágyi Áron után Párizs két bajnoka, Kós Hubert úszó és Nagy Dávid párbajtőröző is a II. kerület díszpolgára lett. A vegetáriánus bajnok, aki az ír helyett a magyar színeket választotta, és aki Amerikában találta meg a siker receptjét, illetve a gokartőrült vívó, aki hosszú várakozás után a legfontosabb pillanatban lépett pástra és segítette aranyéremhez csapatát.
Olimpiai bajnok szeretnék lenni... és olimpiai bajnok lettem – mondta Kós Hubert, a mondat eleje és vége között pedig mindössze hat év telt el. A Párizsban 200 méteres hátúszásban diadalmaskodó versenyzőről a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) tette közzé azt a felvételt, amelyen egy 2018-as interjúra a diadal utáni nyilatkozata reagál: Kós előbb a nagy álmáról beszél, újdonsült aranyérmesként pedig annak beteljesítéséről.
Persze a most 21 éves úszó már jóval korábban megfogadta, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz, és a sikerért egészen az Egyesült Államokig ment, ahol a legendás edző, az egykor Michael Phelpset is irányító Bob Bowman vette a szárnyai alá. Az amerikai mester is kellett a diadalhoz, de Kós Hubert eltökéltsége és kitartása nélkül aligha faraghatott volna bajnokot a sportolóból, aki annak idején akár Írországot is választhatta volna hazájának, mégis magyar színekben indult. Az olimpiai bajnok a győzelem után több nyilatkozatában is utalt rá, hogy az aranyérmet negyedrészben az írek is magukénak érezhetik. Kós Hubert nagyapja gyermekként hagyta el Magyarországot a családjával, Írországban nőtt fel, ott házasodott, fia, Nick pedig a mamája anyanyelvét tanulta meg, magyarul nem beszélt. – Írországban nőttem fel magyar apával, ír anyával és egy olyan magyar családnévvel, amit senki sem tudott kiejteni – mesélte egy interjúban. Az apja hazájától mégsem szakadt el teljesen: a Pricewaterhouse Coopers (PwC) globális tanácsadó cég alkalmazottjaként 1994-ben Budapestre költözött. Itt ismerte meg későbbi feleségét, akivel három gyermekük született: Hubert, Olivér és Allison. Otthon két nyelven folyik a szó, így a gyerekek angolul és magyarul is tökéletesen beszélnek.
Babaúszástól Arizonáig
Hubert már csecsemőkorában megismerkedett a vízzel, és még akkor sem mondott le az úszásról, amikor a család Varsóba költözött, ahol egy jéghideg uszodában egyedül kellett rónia a köröket. Kamaszként már egyértelmű volt a tehetsége, mestere, Magyarovits Zoltán 2017-ben arról beszélt, hogy világszinten is kimagaslóak a fiatal úszó időeredményei. A teljesítmény nem a semmiből jött, az úszó gyermekkorától tudatosan készült a sikerre. – Hubi már kicsiként közölte, hogy ő úszó lesz, és azóta is nagyon céltudatos. Vegetáriánus, tudatosan táplálkozik, mentálisan is roppant erős, ő erre született – mesélte az édesanyja ugyancsak 2017-ben. Abban az évben egyébként Kós Hubert már meghatározó tagja volt az úszósportnak, igaz, egyelőre még csak a lelátón. Számos olyan fotó került elő az olimpiai győzelmét követően, amelyeken a 2017-es budapesti vizes világbajnokságon buzdítja a magyar versenyzőket, a példaképeit.
Első nagy eredményét 2019-ben érte el, amikor az ifjúsági olimpián négy ezüstérmet szerzett. Az igazi áttörésre pedig 2020 nyaráig kellett várni. A MÚSZ a pandémia idején rendezett egy versenyt, ahol Kós Hubert a szakembereket megdöbbentve másodperceket javított a legjobb eredményén, és jobb időt úszott vegyesen, mint Darnyi Tamás vagy Czene Attila annyi idősen. – Ekkor, 17 éves korában mondtuk ki először, hogy ebből a srácból nemzetközileg jó úszó lehet, amire a jelen lévő nagyobb nevű külföldi edzők azt felelték: nem lesz, már az – fogalmazott Magyarorvits Zoltán egy interjúban. A tokiói olimpián azonban nem jött ki a lépés, az esélyesség terhe is nyomta, mindenesetre 200 méter vegyesen már az előfutamok során búcsúzott, a 20. helyen zárta a versenyt. – Tokióban kaptam egy nagy pofont, és ide venném a tavalyi Eb-t is, amelynek a döntőjében ugyancsak nem volt meg a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy érmet szerezzek. Remélem, hogy megtanultam belőlük, amit meg kellett – summázta az előző olimpiai szereplését az úszó egy évvel később. A további tanulás érdekében pedig maga mögött hagyta az országot, és 2023 elején Arizonába költözött, ahol a helyi egyetem csapatában, Bob Bowman irányításával folytatta a munkát.
Megverni a világot
Bár korábban azt mondta, a párizsi olimpiáig biztosan itthon készül, a költözést valószínűleg mégsem bánta meg. Az amerikai kaland nélkül ugyanis aligha állhatott volna fel a dobogó tetejére, 200 háton biztosan nem. Erre a számra ugyanis Bowman beszélte rá. És a versenyzői közösség is nagyon sokat adott Kós Hubertnek. – Olyanokkal úszom együtt, akik ugyanolyan jók vagy sokkal jobbak, mint én. Tokióban nagyon görcsösen meg akartam mutatni, mire vagyok képes, ma ezt már tudom kezelni és egyáltalán nem izgulok a versenyeken – mondta egy interjúban. Máshol ezt tovább pontosította: „Ha megnézzük, hogy miért lettem most ennyivel jobb, mint otthon voltam, annak ötven százaléka Bob tudása, az, hogy milyen edzéseket ír. A másik ötven százalékot pedig az edzőpartnerek jelentik.” Arizonában mások mellett Léon Marchand-nal, a Párizsban négy aranyat és egy ezüstöt nyerő francia úszóval is együtt készült. Bob Bowman munkájának eredménye már a tavalyi fukuokai világbajnokságon meglátszott: Kós Hubert nagyszerű versenyzéssel megnyerte a 200 hátat. Az amerikai edző még a verseny előtt arról beszélt egy interjúban, hogy Kós háton és vegyesen is képes lehet a nagy eredményekre. Majd hozzátette, „most főleg háton lehet nagyon jó, mert rengeteget dolgoztunk ezen a számon, igyekeztünk elmenni a falig, mindent kihozni belőle, ami csak lehetséges”.
Párizsban újfent sikerült kihozni az úszóból mindent, ami lehetséges. – El kellett fogadnom, hogy igazából minden verseny ugyanaz, attól még, hogy ott van az ötkarika, ugyanúgy csak úszni kell – felelte a Hvg kérdésére a győzelme után a párizsi Trocaderón, a Bajnokok parkjában, ahol a 200 méter pillangón ezüst-, 100 méteren pedig aranyérmet nyert Milák Kristóffal az oldalán, és sok más sportolóval együtt ünnepelte a győzelmét. – Ez nem azt jelenti, hogy nem veszem komolyan az olimpiát, hiszen ez a legnagyobb verseny a világon, csak nem szabad úgy gondolni erre a szám előtt, hogy túl sok terhet tegyél magadra, különben nem fogsz tudni olyan jól teljesíteni, mintha egy másik versenyről lenne szó. Ezt most nagyon jól csináltam. Ugyanezt csináltam tavaly a vb-n is. Megtapasztaltam, hogy milyen a világot megverni, és ez most megint sikerült – fogalmazott Kós Hubert, aki a győzelme után – több sporttársához hasonlóan – a II. kerület díszpolgára lett.
Autóversenyző a páston
Nagy Dávid is a legegyszerűbb módját választotta a budai díszpolgári cím elnyerésének: a párbajtőrcsapat tagjaként olimpiai bajnok lett. – Újabb olimpiai arany! És újabb szomszédunkat, Nagy Dávidot köszönthetjük díszpolgárként! Buda büszke bajnokaira, ezért 2021 óta ő a harmadik olimpiai bajnokunk – Szilágyi Áron és Kós Hubert után –, aki egyúttal a kerület díszpolgára is lesz – írta a Facebook-oldalán Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere.
Nagy Dávid a 2024-es párizsi nyári olimpia férfi párbajtőr csapatversenyének döntőjében a Grand Palais kiállítócsarnokban 2024. augusztus 2-án (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Siklósi Gergely, Nagy Dávid összeállítású párbajtőr-válogatott drámai összecsapáson győzte le Japánt. Az egyéni verseny kudarcai – a világbajnok és olimpiai ezüstérmes Siklósi és a világranglista-vezető Koch egyaránt korán kiesett – után csapattá összeállva félelmetes napot produkáltak a magyar párbajtőrözők. Kazahsztánt és a házigazda franciákat is 45-30-ra verték meg, a döntőben pedig aranytussal lettek olimpiai bajnokok. Nagy Dávid ez utóbbi asszóban lépett pástra csereként (a négyfős csapatok három-három tagja vív és lehetőség van cserélni), és zseniális teljesítményt nyújtva hatalmas szerepe volt a győzelemben. A mindent eldöntő tust Siklósi Gergely adta az egyéniben olimpiai bajnok Kano Kokinak. – Bizonyos szempontból könnyű csak a végén beszállni és úgymond gálázni, másrészt óriási kihívás is volt számomra hidegen beállni, hiszen a döntőben a legnagyobb a tét, az aranyért vívtunk, ott és akkor kellett a legélesebbnek lennem. Ugyanakkor nem ért váratlanul a lehetőség, számítottam rá, hogy vívni fogok, készültem erre – mondta az Inforádiónak Nagy Dávid. A siker titkát firtató kérdésre pedig így felelt: „Az összhang. Már nagyon régóta együtt vívunk, barátok vagyunk. Tényleg minden egyes alkalommal egymásért küzdünk a páston.”
A 25 éves Nagy Dávid – aki jelenleg a BME gazdálkodás és menedzsment alapszakos hallgatója – első osztályos korában ismerkedett meg a sportággal. – Megszerette a vívást, céltudatosan, szorgalmasan dolgozott a szakkörön és a kora reggeli iskolázásokon. Tudatossága, kitartása, a sportág iránti elkötelezettsége hamar meghozta az eredményeket. Sorra nyerte a korosztályos versenyeket és a kétszeres junior világbajnoki csapat vezéregyénisége lett. A vele való együttműködés kiegyensúlyozott és példaértékű – jellemezte a Vasas sportolóját edzője, Halla Péter, a klub honlapján megjelent portréban. A vívó nemcsak a páston, de a versenypályán is jól érzi magát, hobbija a gokartozás. Régóta követi a Formula–1 futamait, és mielőtt megszerezte volna a jogosítványát, a gokarttal élte ki szenvedélyét. A Vasas két évvel ezelőtti írása szerint a sportoló már ritkábban jut el a gokartpályára, de amikor igen, akkor igazi vérre menő csatákat vív, és mindent megtesz, hogy azokból a versenyekből is győztesen kerüljön ki.
A Nap ugyanott kel fel
Az Őrsi Gergely által említett Szilágyi Áron három éve, a tokiói olimpián aratott győzelmét követően lett a II. kerület díszpolgára. A vívó háromszoros olimpiai bajnokként érkezett Párizsba, ahol ő lehetett volna a sportág első versenyzője, aki négy egyéni címet nyer, ez azonban nem sikerült neki, hatalmas meglepetésre az első asszójában kikapott és kiesett. – Egyszerűen picit indiszponált voltam, az ellenfelem pedig fantasztikusan vívott. Nem akarom magamat felmenteni, mert teljes betli volt. Ha azt kellene osztályoznom, az egyes. Bukás – mondta a Telexnek a vívó, aki a csapatversenyben nyújtott teljesítményére már négyest adott. Nem csoda: a Szilágyi Áron, Szatmári András, Rabb Krisztián, Gémesi Csanád összeállítású csapat ezüstérmes lett, csak Dél-Korea bizonyult náluk jobbnak. Szilágyi Áron ötödik olimpiai érmét nyerte: a három arany mellett volt egy bronza is, azt Tokióban ugyancsak a csapattal szerezte.
– Büszke vagyok rá, hogy én lettem az első háromszoros egyéni aranyérmes férfi vívó, a sportévkönyvek megemlítik majd, de ezen túl semmi sem változott. A Nap ugyanott kel fel, és három év múlva Párizsban újra lesz olimpia, ahol ismét bajnokot avatnak, nem állt meg az élet a tokiói győzelmemtől – mondta el a Budai Hangnak 2021-ben, a tokiói győzelmét követően. Ami pedig a folytatást illeti, az Inforádiónak a párizsi ezüst után így fogalmazott: „Hazamegyek, leülünk a családdal, a feleségemmel, megtervezzük a jövőt, és szerintem szeptember környékén eldől az, hogy hogyan tovább.”
A legdrágább kincs
A II. kerületben nagy hagyománya van az élsportnak. Számos kiváló sportoló élt Buda ezen részén. Itt született Csák Ibolya, az első magyar női aranyérmes is. Egészen pontosan az akkor még önálló Pesthidegkúton látta meg a napvilágot, 1915-ben. A száz éve, 1924-ben alapított Hidegkúti Sport Clubban kezdte pályafutását, majd a Nemzeti Torna Egyletbe igazolt át, ahol először tornászként versenyzett, ám néhány évvel később váltott az atlétikára. Távolba is jól ugrott, ám a fő száma a magasugrás lett, amelyben azonnal megnyerte a magyar bajnokságot. Két év versenyzéssel a háta mögött, 1936-ban pedig már a legnagyobb porondon bizonyíthatott: kijutott az olimpiára. Berlinben nagyon szoros verseny alakult ki: hármas holtverseny, újabb ugrás következett tehát. Csák Ibolya végül egyedül vitte át a 162 centimétert, így ő lett az olimpiai bajnok. – Amíg az öt perc szünetet nem hirdették, teljesen nyugodt voltam. Mikor kihirdették, hogy öt perc múlva folytatják a versenyt, belső remegés fogott el. Szerettem volna már túl lenni a dolgon. Valaki megsúgta, hogy Csik győzött az uszodában. Rettenetesen örültem, ez erőt adott nekem is és talán ennek köszönhetem, hogy átugrottam a 162 centit – nyilatkozta a sportoló Az Est tudósítójának, az olimpiai bajnok kardvívó, Petschauer Attilának. (Az említett Csik Ferenc 100 méter gyorson nyert Berlinben. Az orvosként végzett sportoló a második világháború alatt, Sopronban vesztette életét: sebesülteket mentett, és nem ért vissza időben az óvóhelyre. 31 éves volt.) Csák Ibolya még három évig versenyzett, majd a háború után visszatért a sporthoz, de az 1948-as londoni olimpiára már nem jutott ki. 2000-ben a Színes Sportban így mesélt az életéről: „Sok mindent láttam, sok mindent átéltem. Álltam reflektorfényben a berlini stadion győzelmi dobogóján, és dolgoztam negyven évig árnyékban, a pénzjegynyomda telefonközpontjában. Láttam gazdag embereket meghalni lelki szegényen, és láttam meghalni szegény embereket nagyon gazdagon. Hogy mi a mérleg? Ki sem merem mondani, mert annyira divatjamúlt, olyan öregasszonyos. Az emberi életben a legdrágább kincs, a becsület. Olyan drága, hogy ára sincs.”
Csák Ibolya 2006-ban hunyt el, 91 évesen. A magyar küldöttség összesen 19 érmet – 6 aranyat, 7 ezüstöt és 6 bronzot – szerzett a párizsi olimpián, amivel a 14. helyen végzett az éremtáblázaton. Gratulálunk minden versenyzőnek!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/33. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg augusztus 16-án.
