Hattyúhíd pávatánccal

Anyám 1953-ban akkor döntötte el, hogy el fog válni apámtól, amikor annak ellenére, hogy oly szegények voltunk, hogy bátyáimnak és nekem nem bírtak ruhát és cipőt venni, munkába járó ruhára, téli lábbelire anyámnak sem jutott, eközben a kamránk is jobbára üresen kongott, a helyzet is kilátástalannak tűnt, az is volt, sőt, fokozódott, apám meg hazaállított egy frissen vásárolt kecskével, mondván: a kecsketej egészséges. Megbeszélés nélkül döntötte el, pedig ha előtte való nap leülnek, és átbeszélik, anyám egy tucat okot mondott volna, miért nem bírnak most kecskére költeni.

Ez az életemet is befolyásoló történet nem véletlen jutott eszembe, írásom címéből is világos: most, amikor a pedagógusok béremelését azzal hessegetik el, hogy lám-lám, az EU nem adja ide az eurómilliárdokat, ezért nem kapnak fizetésemelést, legalább olyan rosszul hangzik a Fradinak adott pénz, mint a miniszteri fizetések megduplázása vagy épp a felcsúti hattyúhíd építése, mint hírlik, másfél milliárdból. Van itt a faluban antiszemitizmus? Nincs, de volna rá igény. Hattyúhíd? Nincsen, de megépül, mert a falu híressége igényt tart rá. Olyat láttam és hallottam már, hogy egy falu vagy város szülötte pénzt adományoz a szülőfalujának vagy – városának, esetleg saját pénzéből egy templomot építtet, vagy a település könyvtárának adományozza a saját könyvgyűjteményét, de Felcsúton kívül olyan települést még nem láttam, mely mindent megkap az államtól, vagy az adófizetők pénzéből, vagy az EU-s pénzekből finanszírozva.

Akasztó és Stadler óta egyedül Orbán agyában született meg, hogy stadion épüljön egy faluban. Soha nem gondoltam azt, mint amit sokan gondoltak és állítottak, hogy ez a foci szeretetéből indult. Szerintem a felcsúti aréna pénzügyi központ, a stadion ennek a fedőneve. Pont.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 2-án megjelent, 2022/36. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!