„Nem hitték el, hogy ez megtörténhet”

Mit nevezek sorsnak? Mindenesetre a tragédia lehetőségét. A külső determináció azonban, a stigma, amely életünket az adott totalitarizmus egy helyzetébe, egy képtelenségbe szorítja, meghiúsítja ezt: ha tehát a ránk kirótt determinációnkat éljük végig valóságként, a saját – viszonylagos – szabadságunkból következő szükségszerűség helyett, ezt nevezném sorstalanságnak – írta Kertész Imre Gályanapló című művében a Sorstalanság címét értelmezve. A Nobel-díjas regény főszereplője Köves Gyuri, akit 15 éves korában hurcolnak el Budapestről. Előbb Auschwitzba, majd Buchenwaldba kerül, ott, a rabkórházban éli át a tábor felszabadítását. Irodalmi alakjához hasonlóan Kertész Imre is megjárta a regényben leírt utat, ő is egyike volt annak a 450 ezer magyar zsidónak, akiket az állam 1944 tavaszán és nyarán átadott a náci Németországnak. Hivatalosan dolgozni mentek, de a vagonokba zsúfolt emberek többségét azonnal a gázkamrákba irányították.

Nyolcvan éve, április 16-án kezdődött a zsidók gettóba zárása itthon, ez a nap a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Végső István történészt, a Clio Intézet és az Erőszakkutató Intézet korábbi munkatársát kérdeztük a gettósításról, az állam szerepéről és Horthy Miklós felelősségéről.

• Mit nevez a szakértő „államtitkári roadshow-nak”?
• Miként jelenthettek „problémát” a keresztények?
• Mitől ijedt meg Horthy?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap április 25-ig kapható 2024/16. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!