Nyerésben az ordenáréság

Urhatnám ízlés diktál:
Csuklóztat az udvar;
Ugráltat a céged;
Tartóztat a kordon
Véleményvezérek
Rengette porondon.
Jól vagy? Mi a gond? Mid fáj?
(Térey János)

Olyan időket élünk, amikor a kíváncsiak telhetetlenül várják az újabb és újabb eseményeket, és az események is beváltják a hozzájuk fűzött kíváncsi reményeket – csak már épp a reményeket nem követik események. Vajon eljön-e a felismerés napja, amikor értelmünk, figyelmünk arra az egyetlen fontos kérdésre, hogy „hol élünk”, végre az egyetlen őszinte választ adja lelkiismeretünknek – igaz, akkor a választ már csak brutális események követhetik. Azért brutálisak, mert előbb a gusztustalan események iránti kíváncsiságunk is gusztustalan volt.

„De gustibus non est disputandum”, vagyis: az ízlésről nem lehet vitatkozni, szól a mondás. De hiszen miért is ne lehetne? Nem, hogy lehet, hanem muszáj! Ha saját ízlésünk szerint nem vitatjuk, amikor a trivialitás elpimaszodik, akkor az egyre szélesebb tereken eszkalációja csakis katasztrófához vezethet. (Igen, sajnálatos, de tény, hogy történelmünkben a változtatók legtöbbjének vagy a múltja volt büdös, vagy nem volt stílusérzéke.)