A volt miniszterelnök fiatal ember, és most életjelet adott magáról. Ennyi pedig éppen elég a találgatásokhoz.
Szerető Szabolcs
Annak az országos eufóriának a nyomát sem érezni, ami az 1981-es, ’92-es vagy akár a 2004-es bajnoki diadalokat kísérte.
Mintha a kultúrák konfliktusa valóban szándék volna. Kormányzati szándék.
Míg Nyugat-Európa egykor török vagy arab, addig mi most távol-keleti és ukrán vendégmunkásokkal próbáljuk – persze nem nagy dobra verve – enyhíteni a munkaerőhiányt.
A „kultúrharcot” provokáló kormánypárt még ott is ellentétet gerjeszt, ahol csaknem teljes a pártok és a polgárok egyetértése, lényegében egyetlen személyt tekintve a nemzeti értékek és érdekek kizárólagos képviselőjének.
Orbán Viktor itthon nyerésre áll, de Európában nem. S ha május 26-án, az EP-választáson nem jön a felmentő sereg, ez az állapot halálos veszedelem számára.
Riporterként tényekkel szembesített, kutakodó tekintettel ellentmondásokat firtatott. Vagyis a nyilvánosság „felkent” képviselőjeként uralta a beszélgetést.
A plakátbotrány azért szólt ekkorát, mert a maradék illúziót is szertefoszlatta a kormányfő megbízhatóságával kapcsolatban.
A magyar szabadság és a magyar jövő ügye a mi ügyünk. Ahogy az elődeink tették, ideje nekünk is komolyan vennünk!
A magyar–amerikai védelmi együttműködés nagy pofon az önrendelkezés feltétlen híveinek.
Orbán Viktor radikális rajongói jobban teszik, ha egy ideig csak álmukban zsidóznak egy picit.
Szépen becsomagolt politikai termék a miniszterelnök bejelentése, amelynek pontos haszna a közjó szempontjából csak alapos vizsgálat és kellő idő után állapítható meg.