Az 55. évfordulóra 55 teremben látható a Nemzeti Párt története. A régi neve csak néhány logón olvasható az első teremben, pár fotó az ezredforduló előttről, jó, hát mi is voltunk fiatalok, bohók, bolondosak, de különben meg át volt gondolva az egész a kezdetektől
Az albertirsai eset első ránézésre esetleges, egyéni drámának látszik. Közelebbről megnézve azonban világos, hogy jelzésértékű, mint minden ilyen eset.
Meg kellene írni, hogy ezekben a falvakban rohamosan sorvad az ÉLET. Miközben a projektek sokasága beszél a nagypolitikusokkal együtt versenyezve az élhető vidékért. A vidék a megásott sír felé halad.
A magyar kultúrafogyasztók és a külföldi partnerek felé sem lenne rossz üzenet, ha nem egy, a kormányzó pártba mélyen beágyazott személy vezetne egy topkategóriás kulturális intézményt.
Hiába mondogatják, ígérgetik magabiztos politikusok, hogy kimaradnak a háborúból és megmentik országukat a szenvedéstől és pusztulástól. Ha kitör egy harmadik világháború. abból már nem lehet kimaradni, az áldozatok oldaláról nem lehet menekülni.
A rendszerváltás három évtizedében Orbán Viktor több különböző, egymással ellentétes választ adott sorskérdéseinkre. Mindig olyat, amely politikai pozícióit aktuálisan a leginkább erősíteni tudta.
2010 előtt négyszer próbálkoztak a terhek csökkentését is célzó tantervi reformmal, azóta kétszer, a problémákat mégsem tudták megszüntetni. A Momentum sem kínál ezekre megoldást.
Magyarországnak nem egy magányosan nacionalista, leginkább körkörösen védekező állam hadseregére van szüksége, hanem a többi tagállam csapatait jól kiegészítő hadi állományra… kivéve persze, ha a kormány készül valamire.
Az orosz tea se rossz, a többszörösen ezt választók beleférnek a középmezőnybe, de a grúz tea kedvelése már fogós, ravasz húzás, összetett értékelést igényel.
Miért nem most állunk ki az elnyomottak, a földbe taposottak, az elesettek érdekeiért? Miért néhány száz diák tüntet az oktatás szánalmas és siralmas állapota miatt? És mi van az egészségüggyel?
Az ellenzék akár halálra is áskálódhatja magát, az sem számít semmit, ha ugyanis Orbán az immár sok éve tartó agresszív kismalacos pávatánc helyett végre teljesíti azt a huszonhét mérföldkövet, amelyeket az EU előírt nekünk, itt lenne a pénz.
