Megmenekültek az élővilág rocksztárjai! Elsőre talán nem könnyű kitalálni, kikről van szó: a foltos szalamandrákra hivatkozik így Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere. A budaligeti Alsó-Jegenye-völgy lakói valóban rendkívüli állatok – nem véletlen, hogy a területet manapság már inkább Szalamandra-völgyként emlegetjük –, de vajon miért szorultak megmentésre? A II. kerületi patakvölgy nehéz helyzetbe került, amikor bezárt az ott működő agyagbánya, és az apró állatok szaporodóhelyeként funkcionált tavacskát illegálisan építési hulladékkal töltötték fel. A kegyelemdöfést az adta volna meg, ha a terveknek megfelelően elindul a terület beépítése. A beruházás nemcsak a szalamandrákat veszélyeztette volna, de a környékre visszajáró más kétéltűek és hüllők is kénytelenek lettek volna menekülőre fogni.
A Szalamandra-völgyet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) kínálta beépítésre, Őrsi Gergely polgármester azonban mindenképpen természetvédelmi védettséget akart kiharcolni a területnek. Aláírásgyűjtés indult, amit több ezer helyi mellett Karácsony Gergely főpolgármester is támogatott, a petíció pedig végül sikerrel járt.
A környék megújítása viszont így is rendkívüli feladatnak bizonyult. A völgy kis tava régóta létezett, az itteni agyagbánya udvara korábban elég jól koncentrálta a vizet – mondja érdeklődésünkre a Főkert természetvédelmi és erdőkezelési osztályvezetője, Bajor Zoltán. A nagy mennyiségű vizet szerették a kétéltűek is, ami azért nagy szó, mert a herpetológusok (az érintett élőlényekkel foglalkozó zoológusok) szerint tíznél is kevesebb olyan élőhely lehet a budai hegységben, ami kétéltűeknek és hüllőknek egyaránt megfelel. Ezért tartotta fájdalmasnak a szakember, hogy a bánya leállása után évtizedeken keresztül kallódott a terület, majd sitt került a tavacskába. Az állatoknak megszűnt a szaporodási lehetőségük, miközben kétéltű- vonulásokról továbbra is lehetett hallani. Jöttek vissza erdei békák és barna varangyok is, de már nem találták a vizes élőhelyet. Próbáltak ugyan a patakokba petézni, de a folyóvíz alkalmatlannak bizonyult erre.
Ezért volt fontos, hogy összeszedjék a sittet és a szemetet a területről, hiszen így visszatérhetett a víz. A meglévő agyagrétegből kisebb gátat is építettek, hogy a vizet biztosan ne engedje tovább. Önfenntartó mesterséges élőhely jött létre így, Bajor szerint pedig most az a legfontosabb, hogy ezt hagyják béksen létezni. Szeretnék, ha a partot benőnék a növények, nádasszegély jönne létre, de ez már menni fog magától. Civil szervezetek és a Főkert azért továbbra is szerveznek szemétszedéseket, ezekhez az akciókhoz bárki csatlakozhat.
Hány hasonló tó lehet még a fővárosban? – érdeklődünk. Sajnos hiába volt Budapest mindig is vizes terület, főleg a pesti oldalon, most már kevés ilyet találunk. A beépítések megszüntették ezeket, foltokban maradtak csupán, a budai oldalon kevésbé. Egy megnyert uniós pályázatnak köszönhetően nagyobb léptékű rehabilitáció várható a III. kerületi Mocsárosdűlőn, a pesti oldalról pedig a XVII. kerületi Merzse-mocsarat, a XVI. kerületi Naplás-tavat, illetve több újpesti és rákospalotai vizes élőhelyet említhetünk. A szakértő szerint nagyjából tizenkét–tizenhárom jelentős vizes terület maradhatott a fővárosban.
Mi kellett ahhoz, hogy a területet természetvédelmi oltalom alá lehessen venni? És hány hasonló esetet ismerünk? Őrsi Gergely elmondta, a II. kerületben számos ilyen helyszínt találunk, a Szép-völgyi-erdőtől a Csalit-Csatárka szabadidőparkig. Az előbbinél felszámolták a beton parkolókat, és több ezer facsemetét ültettek, míg az utóbbi helyen egy nagyon ritka védett orchideára, a szarvas bangóra bukkantak. Emiatt át is tervezték a helyszínre álmodott beruházást, lemondva például a játszótér és a futópálya megépítéséről. Az Alsó-Jegenye-völgy védetté nyilvánítását hosszú folyamat előzte meg. Amikor megtudták, hogy az MNV építésitelek-besorolású részként hirdeti a környéket, egyeztetésbe kezdtek a Főpolgármesteri Hivatallal, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkkal, a Főkerttel és a Pilisi Parkerdővel. Számos részletkérdésben kellett egyeztetni a nemzeti parkokkal és a különböző hatóságokkal, és hatalmas mennyiségű hulladékot kellett eltüntetni, ez utóbbiban II. kerületi és solymári civilek is szerepet vállaltak.
Rengeteg vasbetont, eldobált szemetet találtak, több száz kilónyi autógumit szedtek össze. De akadt két forint hatvan filléres tejeszacskó és egy 1930-as cégér is. A legérdekesebb és legnagyobb munka a béka- és hüllőkeltető tó kialakítása volt, ezt a Főkert végezte. Ezer köbméternyi sittet, illegálisan lerakott hulladékot szállítottak el, hogy azután kiássák a természetes vízutánpótlással rendelkező tavacskát – mondta el a polgármester. De eredményes volt mindez: a völgyben most már újra otthon érezhetik magukat a foltos szalamandrák, a hüllők és a különböző békafajták.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/16. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg április 19-én.
