Óriási győzelmeket könyvelhetett el az elmúlt napokban Kijev, mikor Balaklija és Sevcsenkove bevétele után az orosz erők kivonultak a stratégiai fontosságú Izjum városából. Az ukrán sikerek ráadásul ezzel nem értek véget: a legfrissebb hírek szerint Ukrajna már 40 települést szerzett vissza az északi fronton, ami nagyjából 2500 négyzetkilométernyi területen fekszik.
De mi vezetett odáig, hogy az orosz védelem ennyire rosszul szerepelt?
Hogy erre a kérdésre választ adjunk, a legutóbbi napokon túl az elmúlt hónapokat is látnunk kell – annál is inkább, mert az ukrán fél a déli, vagyis a Herszon megyei offenzívát most már elterelő hadműveletként említi, ami csak része volt a mostani offenzívának. Az elmúlt két hónapban az ukránok rengeteget beszéltek egy közelgő déli hadműveletről, ami Herszon megye felszabadítását célozta volna meg. Habár Kijev számait a szakértők óriási túlzásnak tartották már az első perctől – az ukránok ekkor még egymillió fős támadásról beszéltek –, a Dnyepertől nyugatra fekvő, viszonylag védtelen Herszon megyei területek visszafoglalása reális célnak tűnt. Hosszas előkészítés után így augusztus 29-én meg is kezdődött az ukránok akciója délen, ami látszólag kevés sikert hozott. Ugyanakkor ez az akció kitűnő lépés volt ahhoz, hogy az orosz erők figyelmét elvonja más területekről – mindenek előtt északról. Így aztán az ukrán erők most valóban egy kisebb létszámú és harcértékben is gyengébb védelemmel találkoztak Harkiv megyében.
Azt ugyan még nem tudni, hogy ukrán részről valóban elterelő hadművelet történt, annyi viszont bizonyos, hogy az orosz katonai hírszerzés ismét leszerepelt. A viharos gyorsasággal összeomló orosz védelem láttán nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy az orosz hírszerzők előtt teljes mértékben titokban maradtak az ukrán tervek. Emlékeztetőül: a háború első heteiben azzal volt tele a sajtó, hogy az orosz hírszerzés rosszul mérhette fel az ukrajnai helyzetet, ez vezetett a villámháború kudarcához. Most viszont úgy látszik, az orosz hírszerzés előtt egy sokkal egyértelműbb lépés maradt titokban, hiszen az új ukrán offenzívához jelentős csapatmozgások kellettek. Mindezek után egyáltalán nem lenne meglepő, hogy az orosz kudarcok után újabb leváltásokra kerüljön sor.
De az orosz védelem leszerepeléséhez leginkább az járult most hozzá, hogy teljes zűrzavar alakulhatott ki az ukrán támadás miatt. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a Harkiv megyei területeket nagyrészt az orosz rendvédelmi egységek, a Luhanszki Népköztársaság, valamint a Donyecki Népköztársaság milíciái védték, amelyeknek finoman szólva sem magas a harcértékük. Bizonyos városokban persze ott voltak a jól képzett orosz tengerészgyalogosok is, azonban ezek mit sem értek akkor, amikor a tapasztalatlan, gyakran kényszersorozott katonákat támadás érte. Hiába voltak így jelen a professzionális orosz katonák Sevcsenkove településen, az oroszoknak mégis fel kellett adniuk, félve az ukrán bekerítéstől. Ugyanez történt Izjum esetében is, ami különösen fontos a donbaszi orosz ellátás szempontjából. Ennél pedig már csak az volt furcsább, hogy az oroszok néhány esetben olyan településekre küldtek erősítést, amit időközben fel is adtak. A végeredmény: a legnagyobb orosz siker ebben az akcióban az volt, hogy elkerülték az egységeiket bekerítését.
Ez utóbbi fejlemény természetesen összefüggésben áll azzal, hogy az oroszok ugyan óriási technikai fölényben vannak ezen a frontvonalon is, az emberhiány ma már óriási problémákat okoz. Ismert: Moszkva továbbra is különleges katonai műveletnek nevezi az ukrajnai inváziót, így általános mozgósításról szó sem lehet Oroszországban. Habár az orosz katonai vezetés már megkezdte az úgynevezett „harmadik hadtest” feltöltését, ez a folyamat még az elején tart. A szakértők körében ma már gyakorlatilag konszenzus van abban a kérdésben, hogy ugyanennyi katonával Oroszországnak esélye sincs, hogy még a tél beállta előtt elfoglalja a Donyecki Népköztársaság által igényelt területeket. Az orosz erők feltöltése előtt inkább politikai, mint katonai akadályok vannak, ami megint csak alátámasztja, hogy Moszkva még a rendelkezésre álló források birtokában is kudarcosan szerepel.
Végül pedig nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy az oroszok teljesen megfeledkeztek arról, hogy védelmi vonalakat építsenek ki ezen a frontszakaszon. Az elmúlt hónapban a donbaszi frontról rendre olyan hírek érkeztek, mely szerint az oroszoknak csupán néhány kilométert sikerült előre haladniuk több nap alatt. Aki viszont tisztában van azzal, hogy az ukránok mekkora energiákat fektettek az elmúlt években a Szlovjanszk-Sziverszk-Bahmut megerődített vonal kiépítésébe, az pontosan tudja, hogy ezek a néhány kilométerek is óriási eredmények voltak orosz részről. Csakhogy most éppen az látszik, hogy az oroszok megfeledkeztek a védelmi vonalak kiépítéséről. Így aztán most az Oszkol folyótól keletre húzódtak vissza, bízva a természeti akadályban. Ám az ukrán előrenyomulásból az látszik, hogy ez legfeljebb lélegzetvételnyi időhöz lesz csak elegendő az oroszok számára.
A jelentős ukrán területszerzések kapcsán egyre többen vetik fel, hogy a háború új szakaszához érkezett – az optimisták már fordulatról beszélnek. Látni kell azonban, hogy ezek a szóban forgó területek mellékhadszínterek voltak inkább a Donyecki Népköztársaság által igényelt területek elfoglalásához. A mostani ukrán offenzíva így várhatóan ahhoz lesz elég, hogy még inkább lelassítsa a Donbasz elfoglalását, ami már önmagában is nagy eredmény Kijev részéről.
