Nádas Péter többek közt azért nem kapta meg a berlini Világ Kultúráinak Háza (Haus der Kulturen der Welt, HKW) Nemzetközi Irodalmi Díját, mert befutott fehér férfi – ez derült ki a Die Zeit idei 22. számából. Az esetről a magyar sajtóban a Prae.hu számolt be. A német újságban két zsűritag, Juliane Liebert és Ronya Othmann igyekeztek kibeszélni, milyen irodalmon kívüli szempontok vetődtek fel a döntés során, miközben az elsődleges elvileg a szöveg minősége kellett volna legyen.
Aki látta az idén a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját elnyerő Amerikai irodalmat (American Fiction), annak nagyon is ismerős lehet mindaz, amiről a cikkben olvasni. Csak épp Cord Jefferson filmje szatíra, mely az irodalom világában is túltolt politikai korrektséget igyekezett karikírozni. Az említett német díj zsűrijének érvei viszont szintén olyanok, mintha csak valami paródiát olvasnánk.
A 35 ezer eurós díjat 2009 óta ítélik oda, a szerző húszezret, német fordítója pedig 15 ezret kap. Átadták már Ámosz Oznak, Teju Cole-nak és Marie Ndiaye-nak is az elismerést.
Bár kizárólag irodalmi szempontokat mérlegelhettek volna, az egyik zsűritag rögtön az elején felvetette: számára nem elfogadható, hogy a két-két pontot kapók között három fekete nő is van, így őket ezzel kizárták, viszont bejuttattak egy fehér francia nőt, Mariette Navarrót. Ezért, mint mondta, visszavonná a pontját tőle, és odaadná egy fekete nőnek. A visszalépésben többen is csatlakoztak hozzá, így végül Navarro kikerült. A helyére a barbadosi fekete írónőt, Cherie Jones-t javasolták, akinek kötetét a Prae cikke szerint egyesek netflixes stílusú erőszakpornóhoz hasonlították. (Ebben is hasonlít ahhoz a műhöz, amelyet az Amerikai irodalom főhőse szatirikus szándékkal jegyez, de aztán – ahogy az várható – könyve rendkívüli elismerésben részesül.)
Két pontot kapott ugyanakkor Nádas Péter Rémtörténetek című kötete is, melyet a zsűri előzőleg remekműnek nevezett. Ekkor vita alakult ki Nádas személyéről. Ronya Othmann azzal próbált érvelni mellette, hogy több évtizedet töltött a szocializmusban, és hogy Orbán Viktor Magyarországán sem lehet túl felhőtlen az élete. A zsűritag azért kellemetlennek találta, hogy ezeket érvként fel kell sorolnia, de úgy gondolta, nem tehet mást. Mégis megkapta ezek után is: Nádas a jobb szerző, de politikailag Jones-ra kellene szavazniuk. Három zsűritagtól is elhangzott: Nádas egy befutott fehér férfi, akit egyébként is szeretnek az újságírók.
Bár az egyik zsűritag, Juliane Liebert is próbált irodalmi szempontok alapján érvelni, de ő erre megkapta, hogy fehér nőként inkább hallgathatna. „Sajnálom, szeretem az irodalmat, de a politika fontosabb” – fogalmazott egy másik zsűritag. A Die Zeit-cikk szerzői ekkor már azt érezték, hogy nem egy zsűri tagjai, hanem irodalmi funkcionáriusok.
A cikkszerzők próbálták ezt követően problémáikat megosztani a HKW-val, de csak azt a választ kapták: nem úgy történtek a dolgok, ahogy ők azt lefestették. Első alkalommal például nem is szavazás volt, csak egy „hangulatkép” – hangzott el. A HKW igazgatója azt mondta, az sem lenne gond, ha hat fehér francia nő van a listán, de már nem lehet új szavazást tartani, a kiadókat és a szerzőket is tájékoztatták már. Ekkor a két zsűritag felvetette, hogy Nádast és a francia írónőt vegyék fel a szűkített listára hetes és nyolcas számmal, ha már korábban a bőrszínük miatt vetették el őket. Fel is kerültek végül a szűkített shortlistre, de a végső zsűriülésen ismét politikai szempontok kerültek elő. A résztvevők így egy fekete szenegáli szerző mellett döntöttek, akit egyébként két fehér fordított. Bár a művet mindenki kiemelkedőnek tartotta, itt is felmerült, fordíthatnak-e fehérek fekete szerzőt, és egy rendezvényen felolvashatják-e a regényben szereplő n-betűs szót. Felmerült a zsűritagok részéről: bár a fekete szerző használta az n-betűs szót, hogy bemutassa a karaktert érő diszkriminációt, de a fehér fordítók nem adhatták azt hűen vissza. Végül azért mégis Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című kötete mellett döntöttek, a fehér fordítók ellenére is.
A Die Zeit cikkszerzői szerint a zsűriben szerzett tapasztalataik minden részletében jellemzőek a német kulturális ágazat jelenlegi tendenciáira.
