Győzelmi kényszer

Megszokhattuk, hogy Magyarországon a választás egy olyan játék, ahol sok párt indul, de a végén mindig a Fidesz győz. Az persze választásról választásra különbözik, pontosan mit is jelent a győzelem, illetve kik érezhetik magukat győztesnek. A 2019-es önkormányzati megméretésen például látszatra ellenzéki győzelem született, mivel az együttműködő ellenzéki pártok budapesti sikereik mellett több vidéki nagyváros vezetését is meg tudták szerezni. Miközben annyi történt, hogy a 2018-as – az ellenzék számára katasztrofális – országgyűlési választás szavazatarányai egészen másként képződtek le egy más logikájú választás keretei között. Ebből a szempontból az EP-választás sokkal hálásabb terep, ahol a nap végére nagyjából egyértelmű, ki győzött és ki veszített.

Ez azért is lényeges szempont, mert két politikai erő is van, amelynek a júniusi választáson mindenképp fel kell mutatnia valamiféle győzelmet. Az egyik értelemszerűen a váratlan kihívóval szembesült Fidesz, amely változó szavazataránnyal ugyan, de eddig mindig győzni tudott a hazai EP-választásokon, és soha nem szerzett az elnyerhető mandátumok felénél kevesebbet. Az, hogy idén először ne a Fidesz legyen a legtöbb európai parlamenti mandátumot szerző párt, egyelőre elképzelhetetlen. Az viszont vereséggel felérő győzelem lenne a kormányoldal számára, ha a 21 EP-mandátumból mindössze tízet vagy annál kevesebbet tudna begyűjteni. Nem véletlen, hogy a Fidesz-kampány fő vonala az EP-választásra összpontosít, míg a másodvonal arra, hogy Magyar Péter állandó támadásával gátat szabjon a törzsbázis eróziójának, illetve az esetleges fideszes átszavazásoknak.

Erről is olvashat az elemzésben:
• Miért kétélű fegyver Magyar Péter fideszes támadása?
• Miért nehezedik nyomás a Tisza Pártra?
• Kinek mi számítana győzelemnek?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 9-ig kapható 2024/18. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!