Rövidpályás keveredés

Nagy vihart kavart Orbán Viktor tusványosi fajelméleti fejtegetése, amelyet itthon és külföldön egyaránt „náci beszéd”-ként értelmeztek. Csak a rend kedvéért, a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy mi, magyarok nem vagyunk „kevert fajúak”, és nem is akarunk azok lenni. Ha nem hagyjuk teljesen figyelmen kívül az elmúlt száz év európai történelmét, akkor a kijelentés valóban előidézhet némi szúrást gyomortájékon, de a nácizmus vádja túlzásnak tűnik. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy Orbán Viktor egyszerűen nincs tisztában egyes szavak jelentésével. Keveredéstől való félelme nem az eugenika iránti rajongásból, hanem a butaságból fakad. Ez persze csupán magyarázat, nem mentség. Felmenteni már csak azért sem lehet, mert miniszterelnökként a szavai az egész országot reprezentálják, és visszahatnak a társadalomra.

Amikor többes szám első személyben hangsúlyozta, hogy nem akarunk kevert fajúak lenni, súlyos terhet rakott a vállunkra. Mert mit kezdjünk ezzel a feladatként értendő figyelmeztetéssel? Vizsgáljuk meg a családfánkat évszázadokra visszamenőleg, hogy bizonyítsuk tisztavérűségünket? Figyeljük meg közvetlen környezetünket, barátainkat, munkatársainkat, és jelentsük, ha gyanús esetekre bukkanunk? Akadályozzuk meg a fajkeveredést, ha módunkban áll?

A teljes cikket a Magyar Hang július 29-én megjelent, 2022/31. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!