Sándor Fegyir: Senki nem segít úgy Ukrajnának, mint a magyarok

Magyarországon kívül még egyetlen országban sem volt példa arra, hogy az emberek magánadományaikkal segítsék az ukrán hadsereg harcát a fronton – mondja Sándor Fegyir, az Ungvári Nemzeti Egyetem oktatója, Ukrajna leendő budapesti nagykövete. A lövészárkok professzorát többek között a magyar–ukrán kapcsolatokról, az új kisebbségi törvényről és a fronton harcoló magyarokról kérdeztük.

– Miután hosszú hónapok után augusztusban Novák Katalin volt államfő aláírta az ön nagyköveti befogadónyilatkozatát, sokan abban bíztak, hogy hamarosan elfoglalja posztját Budapesten, ez azonban a mai napig nem történt meg. Mi a késlekedés oka?
– Mivel jelenleg hadiállapot van Ukrajnában, én pedig katona vagyok, nagyon problémás volt leszerelni a hadseregnél. Ez egy hosszú folyamat volt, múlt év végén azonban sikerült megtalálni ennek módját azzal, hogy tartalékos állományba kerültem, így bármikor visszahívhatnak a hadsereghez. Január közepén viszont visszakerültem a civil életbe, ezzel pedig elkezdődhetett végre a hivatalos procedúra a kinevezésemhez a szükséges átvilágítással, ami kilencven napig tart. Ez májusban fejeződik be.

– Az elmúlt években rengeteg videót készített, amelyben Magyarország szépségeit és értékeit mutatja be az ukrán közösségnek. Aligha van bárki is, aki többet tett volna a magyar–ukrán kapcsolatok előmozdításáért. Mennyire volt eredményes ez a fáradozása?
– Egy katona nem hadsereg a harcmezőn – tartja az egyik közmondásunk. Ezért most egy egész csapat dolgozik a kapcsolatok javításán, nem csak én, itt van például a Kárpátaljai Sárkányellátó. Az én személyem csak egy bizonyítéka annak, hogy jó úton haladunk. De azt mindenképpen el kell mondani, hogy mi sosem szakítottuk meg a baráti, szomszédi vagy családi kapcsolatainkat. 2022-ben aztán úgy hozta a sors, hogy nekem kellett megmutatnom, hogy ezek a kapcsolatok igenis megmaradtak. Amikor magyar zászlóval bevonultam egy visszafoglalt ukrán településre, vagy magyarul beszéltünk egymással rádión a fronton, sokan nem hittek abban, hogy ennek még eredményei lesznek. Ám mi bebizonyítottuk, hogy ez igenis lehetséges. Magyarország így kisegítette Ukrajnát gázzal, nem zárta le határait az ukrajnai menekültek előtt, sőt az egyetlen ország Európában, amely ingyenes utazást biztosított az ukrán menekülteknek. Ezt nem szabad elfelejteni. Vagy tovább mennék: tud olyan lengyelekről, akik az ukrán hadseregben szolgáló lengyel kisebbségieknek segítenek?

– Nem.
– És szlovákokról? Románokról? Vagy akár bolgárokról, akik ilyen módon segítik az ukrán fronton harcoló nemzettársaikat? Mint az ukrán hadsereg tisztje elmondhatom, hogy magam sem hallottam még más országokban olyan kezdeményezésről, mint a Kárpátaljai Sárkányellátó, amelynek keretében az anyaország polgárai segítenek drónokkal és különböző technikai felszerelésekkel azoknak a kárpátaljai magyar katonáknak, akik az ukrán hadseregben szolgálnak. Hogyan is viszonyulhatnék így azokhoz az emberekhez, akik nemcsak engem védenek, hanem a bajtársaimat, akik mellettem állnak? Nekem a fronton nem a televíziót kell néznem, hanem azokat az eredményeket, amelyeket letettünk az asztalra.

Erről is olvashat az interjúban:
• Az új ukrán kisebbségügyi törvény elegendő ahhoz, hogy változtasson a magyar és ukrán kormány viszonyán?
• Mennyire reális elvárás Budapest részéről, hogy a kárpátaljai magyarok teljes egészében kapják vissza a 2017 előtti nyelvhasználati jogaikat?
• Mennyire hatékony az a segítség a fronton, amit a magyarországi emberek a Kárpátaljai Sárkányellátó révén nyújtanak?
• Hogyan tudnák a magyar emberek még inkább támogatni az ukránok erőfeszítéseit a háborúban?
• Mit lehet tudni a fronton harcoló magyar katonákról?
• Hogyan élik meg a magyar katonák a fronton a háborút?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap április 25-ig kapható 2024/16. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!