Különféle ütések, rúgások becsapódása

Különféle ütések, rúgások becsapódása

A pillanat, amikor a karateedző felrúgja a kisgyereket a szolnoki kalandparkban

Ha nincsenek a szolnoki kalandpark becsületes, ismeretlen dolgozói, A. Tibor még ma is karatemester lenne. A kisgyereket felrúgó edző, akitől azóta megvontak egy sor kitüntetést, illetve eltiltották szakmájától, úgy ment volna tovább, mintha mi sem történt volna. Ment volna? Úgy is ment: a gyerek anyja a történteket követően, azokról mit sem sejtve, hozzá íratta volna karatéra a gyerekét. Az edző pedig, aki most már azt állítja, azonnal bocsánatot kért, aztán a tenyerén hordozta a gyereket, ezt természetesen szívesen fogadta. Szó sem volt arról, hogy a szakmája felhagyására készült volna. Ahogy persze arról sem, hogy valóban megkövette volna a fiút. A gyerek, aki elsőre inkább titokban tartotta az egészet, magát hibáztatta, utólag az anyjának bevallotta: az edző utána vizet öntött a fejére, és felszólította, álljon már fel. Hát nem kislány ő! Így néz ki a Yakuzák SE eddigi elnökének szemében az, ha valakit a tenyerén hordoz.

Kevésbé csodálkozhatunk tehát azon, hogy a vele szemben azóta felmerült egyéb erőszakvádakat is azzal söpörte félre: „a harcművészeti szellemiségnek megfelelő módon, sportszakmailag és pedagógiailag helyes módon tanítom őket. Ebben természetes módon nem lehet elkerülni különféle ütések, rúgások becsapódását az edzőteremben.” A. Tibor tehát vagy egykori tanítványai sokaságát vádolja hazugsággal (miért tennének így?), vagy azt állítja, annyira gyengeelméjűek, hogy képtelenek különbséget tenni az edzésből fakadó, elkerülhetetlen ütések és a fizikai bántalmazás között.

Mi azért próbáljunk meg így tenni: az nem pedagógia, ha „ezért ne legyen hosszú hajatok” felkiáltással valakit a hajánál fogva húznak végig a földön. Az, ha büntetésből rákérdeznek, „comb vagy gyomor?”, majd direkt a befeszíteni próbáló tanítvány másik testrészét sorozzák meg, nem edzőprogram. Az pedig, ha a tanítványoknak a poros, murvás földúton kell futniuk, ő pedig egy kocsival hajt utánuk, hogy ha lassítanak, a gázra lépjen, szintén túllép a hagyományos nevelői módszereken.

– Tényleg nem látták a kollégák eddig, mit művel A. Tibor?
– Milyen súlyosabb kérdések merülnek fel?
– Mit tenne az Orbán-kormány, ha valóban a gyerekvédelemmel foglalkozna?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 1-ig kapható 2024/30. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Különféle ütések, rúgások becsapódása

Különféle ütések, rúgások becsapódása

A pillanat, amikor a karateedző felrúgja a kisgyereket a szolnoki kalandparkban

Ha nincsenek a szolnoki kalandpark becsületes, ismeretlen dolgozói, A. Tibor még ma is karatemester lenne. A kisgyereket felrúgó edző, akitől azóta megvontak egy sor kitüntetést, illetve eltiltották szakmájától, úgy ment volna tovább, mintha mi sem történt volna. Ment volna? Úgy is ment: a gyerek anyja a történteket követően, azokról mit sem sejtve, hozzá íratta volna karatéra a gyerekét. Az edző pedig, aki most már azt állítja, azonnal bocsánatot kért, aztán a tenyerén hordozta a gyereket, ezt természetesen szívesen fogadta. Szó sem volt arról, hogy a szakmája felhagyására készült volna. Ahogy persze arról sem, hogy valóban megkövette volna a fiút. A gyerek, aki elsőre inkább titokban tartotta az egészet, magát hibáztatta, utólag az anyjának bevallotta: az edző utána vizet öntött a fejére, és felszólította, álljon már fel. Hát nem kislány ő! Így néz ki a Yakuzák SE eddigi elnökének szemében az, ha valakit a tenyerén hordoz.

Kevésbé csodálkozhatunk tehát azon, hogy a vele szemben azóta felmerült egyéb erőszakvádakat is azzal söpörte félre: „a harcművészeti szellemiségnek megfelelő módon, sportszakmailag és pedagógiailag helyes módon tanítom őket. Ebben természetes módon nem lehet elkerülni különféle ütések, rúgások becsapódását az edzőteremben.” A. Tibor tehát vagy egykori tanítványai sokaságát vádolja hazugsággal (miért tennének így?), vagy azt állítja, annyira gyengeelméjűek, hogy képtelenek különbséget tenni az edzésből fakadó, elkerülhetetlen ütések és a fizikai bántalmazás között.

Mi azért próbáljunk meg így tenni: az nem pedagógia, ha „ezért ne legyen hosszú hajatok” felkiáltással valakit a hajánál fogva húznak végig a földön. Az, ha büntetésből rákérdeznek, „comb vagy gyomor?”, majd direkt a befeszíteni próbáló tanítvány másik testrészét sorozzák meg, nem edzőprogram. Az pedig, ha a tanítványoknak a poros, murvás földúton kell futniuk, ő pedig egy kocsival hajt utánuk, hogy ha lassítanak, a gázra lépjen, szintén túllép a hagyományos nevelői módszereken.

– Tényleg nem látták a kollégák eddig, mit művel A. Tibor?
– Milyen súlyosabb kérdések merülnek fel?
– Mit tenne az Orbán-kormány, ha valóban a gyerekvédelemmel foglalkozna?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 1-ig kapható 2024/30. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!