Valószínűleg nem is ez volt az első. Az elhallgatás is hazugság. Azt pedig kilencévesen elhallgattam odahaza, hogy leváltottak a rajtitkárságról. Nem sokáig töltöttem be a posztot, egy évig talán.
Benedek Szabolcs
Időnként akkora köd ereszkedett a lakótelepre, hogy amikor tornaórán kimentek a salakkal borított iskolaudvarra focizni, hiába kispályán játszottak, nem lehetett látni a másik kaput. Legalábbis ő nem látta.
Csodálkozott, miért új szobának mondják, hiszen mindig is ott volt, egyébként meg nem sokban különbözött a többitől. Aztán kiderült, hogy rosszul tudta. Igaz, nem is tudhatta volna másként, azt a szobát is még azelőtt alakították ki, hogy ő megszületett.
A történelem a K. u. K. Bécsből a tanyasi vályogházon át a Kádár-kori panelba tartó ívének keserédes emléke a nagymama krumplisaláta-receptjén keresztül.
Bodnár Zalán könyvében a kalandregények követelményeihez és jól bevált receptjéhez híven senki és semmi nem az, aminek látszik.
Van egy homályos emlékképem arról, hogy olyan 12 éves lehetek, és apám levisz a munkahelye, a tanács épületének alagsorába lőni. Egy folyosóra emlékszem, annak egyik végén van a lőállás, a másik végén a céltábla, és nem vagyok túl sikeres.
Hát persze hogy a gyerekkori karácsonyok a legszebbek! Olyankor még őszinte tud lenni a várakozás izgalma és felszabadult az ünnep öröme. Vagy ezt is csak utólag festi színesre az emlékezet?
Az irodalom a bennünket körülvevő világ, a társadalom és az ember tükre, és aki képes mindezekről hitelesen mesélni, valós és hihető történeteket elmondani, folyamatokra, feszültségekre és megoldási lehetőségekre rámutatni, annak a szavára odafigyelnek.
Egy idő után már nemcsak a vakáció alatt írtam, hanem tanév közben is, lecke helyett. Az egyik haverommal sokat csavarogtunk a városban, olyankor útba ejtettük a könyvtárat is, ahonnét egy csomó könyvet vittem haza, hogy tudjak miből inspirálódni.
Egyszer megdobtak egy kővel. Ez így kicsit biblikusan hangzik, igazából nem is követ kellene mondanom, kavicsot talán, bár nem tudom, az iskola salakkal borított udvarán volt-e kavics.
Jó néhány dolog már gyerekkorában zavarta az apjában. Ezeket a saját maga számára sem tudta volna egyértelműen megnevezni, ám ösztönösen idegenkedett tőlük.
Árpád apjáról odahaza sokáig egyáltalán nem esett szó. Bár erre Árpád megint nem emlékezhetett, hiszen nagyon kicsi volt még, az anyja minden hátrahagyott ruháját és holmiját kidobta, a fényképekkel együtt.