„Érdekes dologra bukkantunk a mai napon” – tudtuk meg egy informátorunktól. Itt tulajdonképpen be is lehetne fejezni ezt a cikket, de mivel Jules Verne A rejtelmes sziget című robinzonád regénye a kanyarban sincsen ahhoz képest, ami a Velencei-tóval történik, folytatjuk. Az egész dolog annyira rejtelmes, hogy ha nem lenne meg a dokumentum eredetiben, hivatalos forrásból, nem mernénk közölni. Egy ember arról számolt be, hogy egy országgyűlési „képviselő úrral egyeztettek a Velencei-tavi településekkel a Velencei-tó vízpótlása kapcsán. Persze csak válogatott településekkel”, mivel a tó partjának egyik polgármestere például nem kapott az eseményre meghívót – mondta forrásunk.
Néhány napja volt egy másik egyeztetés is, a címe „A Velencei-tó és vízgyűjtő területének vízgazdálkodása a klímaváltozás árnyékában” volt, a beszélgetést kerekasztal jelleggel tartották meg. Az egyik magyarországi településen, közel Székesfehérvárhoz. A kerekasztali megbeszélés két téma köré csoportosult: vízminőség és vízpótlás. A két témában a következő felvetéseket és észrevételeket foglalta össze forrásunk:
• A természetnek jót tesz az időnkénti alacsonyabb vízállás, azonban a vízhasználók ezt nem tudják tolerálni.
• A horgászat szennyezése nem elegendő ahhoz, hogy a vízminőséget lerontsa Pátkán vagy Velencén, vizsgálni és megszüntetni kell a külső szennyező forrásokat. Jó példa erre a Balaton.
• Kevés a víz, ezért a külső vízpótlás rendszeresen szükséges lehet, ha nem fordul csapadékosabbá az időjárás. Vizsgálni kell a gazdaságosságot, és a különböző kockázatokat (szennyvíz, karsztvíz, élővíz).
• Élővíz kell a tóba.
• Fontos a közös kommunikáció, mivel gazdasági károkat tud okozni egy-egy rosszul sikerült nyilatkozat, médiamegjelenés.
• Kutatás kell, melyhez alapot adhat a MOHOSZ (Magyar Országos Horgász Szövetség) kutatási együttműködése a MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) kutatóival.
• A kutatási forrásokhoz biztosítani kell a hozzáférést, ebben kell kérni az országgyűlési képviselő, továbbá a megyei önkormányzat közreműködését.
• A tározókra szükség van, és a felújításuk elkerülhetetlen, kell a forrás azokhoz.
Ami a tó vízminőségét illeti, ebben nem a Vízügyi Igazgatóság, hanem a Fejér Megyei Kormányhivatal az illetékes, így a későbbiekben fontos a kormányhivatal bevonása a munkába.
A kerekasztal-megbeszélésen felvetődött, hogy szükséges lenne a környező mezőgazdasági és ipari eredetű szennyeződések vizsgálata, továbbá az erózióveszélyes területek agrotechnikai művelésének megváltoztatása. Szó volt arról is, hogy a csákvári szennyvíz a Váli-vízbe folyik, a tisztított szennyvizek rendkívüli mértékben rontják a vizek minőségét. A korábban vizsgált vízfolyások közül a Váli-víz volt a legrosszabb, ott a mikroszennyezések közül a gyógyszer- és hormonszennyeződés óriási. Mint elhangzott, nagy a kockázata a szennyvizek tisztítás utáni bevezetésének. A résztvevők aggódtak amiatt, hogy a tisztított szennyvíz a Velencei-tónál időnként tisztítatlanul is bejuthat a tóba.
A találkozón valaki kérdést tett fel arról, hogy a vízminőség javítása ügyében felvetődött-e, hogy mikroorganizmusokkal tisztítsák a tározókat. A szakemberek azt válaszolták, hogy ez nem megoldás, a hatása ismeretlen, nem tudni, mit okoz és vitatott a költséghatékonysága is.
A találkozó tanulságaként „a résztvevők kölcsönösen megállapították, hogy a jelenlegi helyzetben természeti katasztrófa nincs, a természetnek sokszor még hasznos is az időszaki alacsony vízállás (nádas szaporodása, az iszap aerob környezetbe kerülése, az iszapon növekedő növényzet tápanyagkivonó hatása, stb.)”.
A végén pedig arra jutottak, hogy a vízminőség fontos, de egyesek szerint nem elegendő a meglévő víz mennyisége, ezért nem szabad elvetni a Duna területéről származó élővizek átvezetésének gondolatát. A Velencei-tó turisztikai érték – mondták –, el kell dönteni mi a fontos: ha kell a víz, akkor meg kell találni a pótlás módját, mivel a jelenlegi vízrendszer nem mindig alkalmas a pótlásra. Elhangzott az is, hogy felül kell vizsgálni, mik azok a fejlesztések, amelyekről a települések a vízminőség és a mennyiség érdekében lemondanának, illetve kisebb összegű EU-s pályázatokon tudnának indulni az önkormányzatok, segítve a kutatáshoz szükséges eszközök beszerzését, de arról is szó volt, hogy ezek olyan összegekbe kerülnek, amelyekhez ezek a kis pályázatok nem elegendőek.
A Velencei-tó vízszintje szerdán délután 76 centiméter volt. A Vízügyi Főigazgatóság vízszintszabályozási protokollja szerint a tó ideális vízszintje 130 és 170 centiméter között van, tehát a minimum lenne a 130 centiméteres érték.
