Április 25-én lezárult az Európai Parlamentben (EP) az ötéves jogalkotási ciklus, ebben az összetételben már nem találkoznak a képviselők. Az elmúlt hónapokban azonban már előre is tekintettek a politikusok, és olyan szabályokat dolgoztak ki, amelyek a következő ötéves parlamenti működést határozzák majd meg. A legfontosabb ügyben azonban az EP tehetetlen.
Csak az érdekesség és a jegyzőkönyv kedvéért: az utolsó aktus a leköszönő Európai Parlament plenáris ülése részéről egy állásfoglalás volt „Irán példátlan támadása Izrael ellen, a deeszkaláció szükségessége és az EU válasza” címmel. Ebben nem kell semmilyen üzenetet keresni, az utolsó négy strasbourgi plenáris napon a képviselők nagyon-nagyon sok dokumentumról szavaztak, ezek egy része ehhez hasonló állásfoglalás, másik részük pedig konkrét jogalkotás, amelyben az EP-nek társjogalkotói szerepe van a tagállamok mellett – az Európai Bizottság előterjesztései alapján. És éppen ez utóbbi az, amelynek megváltoztatására folyamatosan kísérletet tesznek a képviselők: szeretnének ők is jogalkotási javaslatokat készíteni. Erre azonban az alapszerződések nem adnak lehetőséget, és a tagállamoknak eszük ágában sincs ezt a mandátumot akár csak megosztani az EP-vel. Illetve, egyetlen szűk körben a parlament mégis javasolhat, mégpedig saját megválasztására és működésére vonatkozóan terjeszthetnek elő jogszabályterveket. Ám itt sem korlátlanok lehetőségeik: az EP-választás nagy reformja lett volna, ha a polgárok úgynevezett transznacionális listákra szavazhattak volna. A tagállamok azonban nem kértek a föderalizmus efféle megjelenéséből, ezért lesöpörték ezt a javaslatot. Csakúgy, mint a csúcsjelölti rendszert, amely szerint annak a pártnak a listavezetője lenne az Európai Bizottság elnöke, amelyik a legjobb eredményt éri el. Itt sem engednek azonban a kormányok azon jogukból, hogy ők javasolnak egy személyt erre a posztra.
E kereteken belül hozott néhány változtatást az Európai Parlament, a testület elnöke, Roberta Metsola kezdeményezésére. Az egyik ilyen pont, hogy a jövőben szigorúbban fogják ellenőrizni az Európai Bizottságot, már a kezdetektől. A biztosjelölteket az EP érintett szakbizottsága minden alkalommal meghallgatja, és ennek alapján döntenek, hogy a jelölt szakmai tudása megfelel-e az elvárásoknak, illetve nem áll-e fenn valamilyen összeférhetetlenség. Minden bizottságállítási ciklusban előfordul, hogy egy-két jelöltet „visszadobnak”, legutóbb erre a sorsra jutott Trócsányi László fideszes politikus is. Mostantól a jelölti meghallgatásra még hosszabb időt szánnak, amely akár négy óra is lehet. És beiktatnak egy speciális vizsgálati meghallgatás nevű jogintézményt, amelynek keretében a biztosok bármikor meghallgathatók lesznek, ha gond, probléma, kétség merül fel tevékenységükkel kapcsolatban. Ha ez a lehetőség már ebben a ciklusban is létezett volna, a magyar biztost, Várhelyi Olivért bizonyosan beidézték volna a testület elé. A bővítésért felelős biztossal kapcsolatban ugyanis többször megfogalmazták, hogy egyes nyugat-balkáni országokkal nagyon elnéző, ha a jogállamisági elvárások számonkéréséről van szó.
Bár a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban az EP lépten-nyomon hangoztatja elkötelezettségét, nincsenek kötelező új szabályok, csak ajánlások ezen a téren. Holott számos területen kimutatták, hogy az Európai Parlament mindennapi munkájában is alulreprezentáltak a nők. Az EP új működési szabályzata még egy jelenségre próbál választ adni, nevezetesen az üres plenáris ülésterem problémájára. Nagyon sokszor lehet látni, hogy ha nem olyan vita zajlik, ahol valamely állam- vagy kormányfő, esetleg az Európai Bizottság, az Európai Tanács elnöke szólal fel, akkor alig vannak képviselők a teremben. Az is gyakran előfordul, hogy a pár tucat képviselőt érdeklő téma tárgyalása során a szereplése után felszólaló képviselő is kimegy a teremből – még teljesebbé téve az ürességet. Az új szabályok arról szólnak, hogy nem lesznek előre kiosztott helyek a parlamentben a képviselők számára, a politikusoknak pedig mindig elölről kezdve kell megtölteniük a széksorokat – azt a látszatot keltve, hogy zsúfolt az ülésterem. Arra azonban továbbra sem kötelezi semmi a képviselőket, hogy kötelező legyen a vitákban a részvétel, még akkor sem, ha esetleg fel is szólal az adott témában.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/17. számában jelent meg április 26-án.
