Kevés olcsóbb dolog van ma a politikai palettán annál, mint azzal érvelni, hogy egy döntésre más európai/nyugati országban is akad példa. Igen, igen, bólogatnak erre sokan: a Brüsszelita Bürokraták Hazai Helytartói folyton ebből indulnak ki! A helyzet viszont az, hogy közel sem csupán liberálisok, progresszívek, megveszekedett Orbán-ellenesek vagy épp baloldaliak szeretnek ezzel érvelni. Valójában a Fidesztől a Mi Hazánkon át a Momentumig közös pontnak számít, hogy ha egy számukra kedves törvényjavaslatra/gyakorlatra akad más európai példa, akkor az számukra tökéletes legitimációs forrást jelent. A NER már 2010-es megalakulásától fogva hivatkozik minden vitatott intézkedésénél arra: hiszen ilyet már csináltak a spanyolok, olaszok, hollandok, litvánok, esetleg az izlandiak. A határon túli egyéni választókerületek létrehozását még csak rebesgetik, de már elhangzott, hogy Franciaországban is bevezettek valami hasonlót. Biztosak lehetünk benne, hogy ha valóban meglépik, ezt fogja ismételgetni Orbán Balázstól Bohár Dánielig mindenki.
Aztán itt van most az iskolai telefonhasználatot tiltó törvénymódosítás. Ezúttal – mások mellett – Ungár Péter fejtette ki interjúnkban, hogy „ez nem egy magyar állítás, ennek nagyon nagy nemzetközi irodalma van. (…) A brit vitát erről valamennyire követtem, és ott, ha jól értem, azt mondják, hogy nem feltétlenül kell minden óráról kizárni a mobilokat, de némelyekről igen.” És: „Ha egyetértünk, és helyes az, hogy tiltsuk az okostelefonokat az iskolában, akkor egy igazgatónak egy feladata van: végrehajtani a törvényt. Ha nincs végrehajtva a törvény, fel kell menteni.” Pedig a lényeg épp ez: még ha egyet is ért valaki, a kereteket az igazgatónak és a pedagógusnak kellene kialakítania. Nem a kormánynak megmondania, hogy „márpedig ez lesz”, hanem rábízni ezt az egyes intézményekre.
A brit kormány az okostelefonok esetében leginkább iránymutatást fogalmazott meg, biztatva az iskolákat arra, hogy egyénileg szabályozzák – a kabinet véleménye szerint szigorúan – a kérdést. És valóban, a belgák is a tiltásról döntöttek legutóbb. A diákoknak maguknak kell azt elzárniuk, tizenkét éves korig bezárólag. Szó sincs kirúgott igazgatókról, központi akaratról, egy nyárvég alatt lezavart önhatalmú rendelkezésről. És hasonló kaotikus megvalósításról sem, amit nálunk tapasztalni.
De még mielőtt a nyugat-európai megoldásoktól való ájult csodálattal vádolna bárki is: a britek lezavartak az elmúlt tíz évben egy Brexitet is. Most épp generációs alapon próbálják egy életre tiltani a dohányzást. A járvány alatt abszurd korlátozások voltak még arra is, hogyan (nem) keveredhetnek különböző háztartások. Közben a kormány tagjai őrült bulikat rendeztek titokban.
Mindez is átvételre érdemes európai példa lenne?
Egy intézkedést önmagában nem tesz jóvá, ahogy nyilván rosszá sem az, hogy más európai országban találni rá példát. Az Orbán-kormány olyan, amilyen. De ettől még más európai államok sem válnak tévedhetetlenné. Az egyes gyakorlatokat illetően pedig az ördög többnyire a részletekben rejlik.
