A „moszkvai módszer” célja a vizsgázó állambiztonsági ügynököt olyan helyzetbe hozni, hogy választania kelljen a hivatása és az érzelmei között. Ez magas fokú konspirációt igényel, mindenki annyit tud, amennyit feltétlenül muszáj tudnia. Ez a folyamatos kontroll adja minden elnyomó rendszer lényegét, és ez határozta meg a kommunista államvezetést is ’56-ot követően.
Erről szólt a több mint egy évtizede bemutatott A vizsga című film, amely új szemszögből dolgozta fel az állambiztonság munkáját. A Kulka János, Nagy Zsolt, Scherer Péter és Hámori Gabriella főszereplésével, kis költségvetésből készült kamaradráma a kémfilmek feszültségét és nem várt fordulatokkal teli cselekményét sűrítette össze, megteremtve az ügynökthriller műfaját. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Bergendy Péter rendező közös alkotása tökéletesen mutatta be a megfigyelés mechanizmusát: jól megírt karakterek, feszes ritmus, erős színészvezetés, modorosságtól mentes, őszinte megszólalások jellemezték ezt az alkotást, amely kijelölte a következő évek történelmi filmjeinek képi világát és elbeszélésmódját.
Tíz évvel A vizsga után Köbli Norbert megírta a történet folytatását, de a fikciót maga a valóság alakította. Az ’57-es játszmában elbukó Markó Pált Kulka János alakította, a színész 2016-ban sztrókot kapott, agyi sérülése miatt pedig beszédzavarral, afáziával küzd. Köbli Norbert beleszőtte Kulka állapotát a filmbe, a titkosszolgálat egykori ezredese felesége halála után szintén sztrókot kap, és éli magányos napjait.
Hat évvel vagyunk az 1957-es történések után: Jung András (Nagy Zsolt), aki feleségével, Évával (Hámori Gabriella) hűségesen szolgálja a rendszert, fontos poszt várományosaként a Pravdában kap hírt egykori mentora, Markó Pál felől. A szovjet pártlap ok nélkül azonban nem jelentet meg portrét senkiről: attól tartva, hogy Markó, akinek újra bizalmat szavazhatott a rendszer, egy néhány évvel ezelőtti sérelem miatt akar bosszút állni, Jung megpróbál egykori mentora közelébe férkőzni. Egy elfogott levélből megtudja, hogy Markó vidéki ismerősének lányát, Abigélt (Staub Viktória) felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, és nála szeretne megszállni. Ezt a helyzetet kihasználva szervezik be a lányt, hogy tudjon meg mindent Pali bácsiról.
A hidegháború időszaka ez, de az állambiztonság módszerei nem változtak. A bizalom nem létező fogalom, még a házastársak között sem, mindenki megfigyel mindenkit. A vizsgából ismert feszültség hatja át ezt a filmet is, de Fazakas Róbert rendezése már más ritmust követ. Komoly költségvetés állt a készítők rendelkezésére, amit ki is használtak: nagy hangsúlyt fektettek a látványvilágra, az enteriőrökre és kosztümökre, de újraalkották a hatvanas évek neonfényes Budapestjét is.
A film lényegét mégis a színészi játék adja. Nagy Zsolt kiforrott színész: már nem erőből akarja megoldani a szerepet, tőle szokatlan regisztereket jár be, higgadt, csendes gesztusokból építi fel a hideg és céltudatos Jungot. Hámori Gabriellának ugyan sok megszólalása maníros, mintha nem találná helyét ebben a szerepben, féltékeny feleségként mégis vannak izgalmas pillanatai. A film nagy meglepetése Staub Viktória, aki Abigél színeváltozásait tökéletes érzékenységgel rajzolja meg.
Ha Kulka János nem vállalta volna Markó szerepét, nem született volna meg A játszma. Ahogy ő maga beszélt róla: betegsége kalodába zárja, szavakkal, rövid mondatokkal kommunikál, de gesztusaival, pillantásaival gyönyörűen teremti meg Markó magányos, esendő figuráját.
„Úgy alakítsuk tehát lelkünket, mintha már a befejezéshez értünk volna. Semmit se halasszunk el. Naponta egyenlítsük ki a számlánkat az élettel szemben. Az életnek az a legnagyobb hibája, hogy mindig befejezetlen, valamit mindig elszalasztunk belőle” – idézi Senecát a Rátóti Zoltán által alakított egyetemi professzor. Markó is mintha e szerint tekintene az életre, a játszma számára azonban nemcsak a számla kiegyenlítéséről, hanem a belső béke megtalálásáról is szól. Ezzel pedig képes felülkerekedni a rendszeren.
A játszma. Magyar thriller, 110 perc. Rendező: Fazakas Péter. 2022
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/25. számában jelent meg, június 17-én.
