Iksz?

A demokrácia ünnepe – volt egy ilyen szlogen még a modern idők kezdetén. Az éppen aktuális választást emlegették erőst pátoszosan a közélet szereplői, miszerint a szavazás napján csúcsosodik ki és teljesedik be a népképviselet. Egyébként szerintem tévedés, mert épp fordítva, két voksolás között kellene kicsúcsosodnia meg beteljesednie a szorgos, szürke hétköznapokban, hogy a polgár pontosan tudhassa, jó helyre tette az ikszet, avagy nem. Szóval a demokrácia ünnepére készülődünk, sajnos már most csúnya kampány vezet odáig, kellemetlen mellékhatás, szükséges rossz, megszoktuk, beletörődtünk. Ám, hogy ránéztem a szavazási logisztikára, valami olyasmi motoszkál bennem: nemhogy ünnepről nem beszélhetünk, de a demokráciával is gond van. És nem a Fidesz által szanaszéjjel módosítgatott, ide-oda tekergetett, át- meg átírt jogszabályokra, a beteggé tett nyilvánosságra, a közpénzből herdált propagandára, a politikusok vitáinak hiányára gondolok, ezeknél sokkal egyszerűbb és kézzelfoghatóbb a bibi.

Két esztendőt vissza az időben: 2022 áprilisát írjuk, szakad a hó, az autómban bekrepált a fűtés, kabátban, sapkában, kesztyűben vezetek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 2800 lakosú Porcsalmáról Budapest felé a sötét éjszakában, a lábamat alig érzem, de nem ezen agyalok. Hanem hogy mi is történt aznap, mit láttam, mit tapasztaltam, mit éltem meg szavazatszámlálóként. Szomorú képek sorakoznak elő.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 9-ig kapható 2024/18. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!