A változás természetéből eredően a mellkas megtelik a remény levegőjével. Amit lehet frissnek, újnak, csalódottnak nevezni. Olyan érzés talán, mint a tavasz érkezése. Ez volt a Magyar Orvosi Kamara (MOK) új elnökségének megválasztásakor is, annak ellenére, hogy lehetett tudni, semmi nem fog történni, hacsak az nem, hogy új-régi arcok mondják el másként a vágyaikat.
A kamarának ugyanis nincs lehetősége a kormányt befolyásolni. Udvarias audiencián természetesen át kell esni, hogy érezhető legyen a lényegtelenség fontossága. A hálapénz megszüntetését, a megemelt orvosi fizetéseket nem a MOK érdemeinél kell említeni. A rendszer működésében változás nem történt, mert erre sincs a kamarának hatása. Maradtak a várólisták, orvos-, nővérhiány, a belső negligenciák. Ennek tudatában mit tehetne a kamara?
Látván a lakosság egészségi állapotát, erőteljes kampányt folytathatna a médiában az egészségre való nevelés érdekében. Valószínűleg egy kellően kidolgozott tervet a kormány is támogatna, ahol arra lehetősége lenne. Számtalan reklám látható, amely egyértelműen egészségkárosító termékeket kínál. Csokoládé, alkohol, fogkrém, amely alkalmatlan arra, amiről szól. Vagyis engedi, hogy a butaság tudássá váljon. Megfelelő reklámmal egészségre nevelni a társadalmat – ezért kellene dolgoznia a kamarának.
A hiányérzetemet viszont sikerült kielégíteniük. Felemelték a tagdíjakat évi 50 ezer forintra. Gondolták, magasabb fizetések, magasabb tagdíjak. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a tagság kapna is érte valamit, legalább egy leértékelt karamellát, ami, azt hiszem, nem hatósági áras. Ebből a kétmilliárd forintból bármilyen program kivitelezhető lenne. Arról is tájékoztathatnák az orvosokat, hogy mi indokolta ezt a drasztikus emelést, amely messze meghaladja az infláció mértékét. Ebből eredően gondolom azt, hogy az ilyen viselkedés, párhuzamba állítva a kormánnyal szembeni viselkedéssel, megmutatja a kamarának a demokráciáról alkotott véleményét. Mire jó a kamarai tagság mint kötelező jelleg a demokráciában? Beszélni mindenki tud, de cselekedni már kevesen, eljött az ideje, látván a múlt és a jelen impotenciáját, hogy a Magyar Orvosi Kamara cselekedjen.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/30. számában jelent meg július 22-én.
