Hogyan írjunk világhírű bestsellert?

Maga volt a nagybetűs értelmiségi. Az a fajta, aki előszeretettel határozta is meg, miben áll egy értelmiségi feladata, küldetése. Például az Öböl-háború kapcsán írott cikkében, ami persze – sietett leszögezni az elején – szintén a Háborúról mint olyanról szólt. A kilencven évvel ezelőtt, 1932. január 5-én született Umberto Eco nem aprózta el dolgokat. Ha szólt, annak súlya kellett legyen.

Még úgy is, hogy szinte megállás nélkül szólt, hosszú élete során rengeteg könyvet tett le az asztalra. (Leginkább tudományos munkákat, illetve néhány nagy hatású bestsellert.) És úgy is, hogy miközben állást foglalt, sosem félt a vicctől, a szatírától vagy az önkritikától.

Magyar nyelvre is több tucatnyi kötetét fordították le, az elmúlt évtizedek egyik legismertebb, és persze legnépszerűbb szerzőjéről van szó. Akinek még az egybegyűjtött esszéit is falták azok, akik hasonló szövegeket egyébként nem is nagyon olvasnak. A Gondolatok a háborúról 1991. április 1-jén jelent meg az olasz La Rivista dei Libriben, majd hét évvel később magyarul is olvashattuk az Öt írás az erkölcsről című gyűjteményben. Ebben az írásában szögezte le Eco, hogy az értelmiségnek szerinte nem harci kürtöt kell fújnia, sokkal inkább felkutatnia és megmutatnia a kétséget.

• Miért bírálták tudóstársai Ecót?
• Milyennek látta őt az előadását hallgató Klaniczay Gábor?
• Hogyan hozta meg A rózsa neve a világhírt Umberto Ecónak?