Negyvennél is több erdőtűz sújtotta 2018 nyarán Svédországot több mint 20 ezer hektáron. Több száz embert menekítettek ki otthonából, volt olyan település, amelyet a lángok elzártak a külvilágtól. Ez is megmutatta, hogy az éghajlati katasztrófa mindinkább napi valóságunkká válik. Ennek hatására kezdte el írni Jens Liljestrand svéd író és újságíró Ha minden véget ér is című regényét, mely ijesztő képet fest a közeljövő világáról, ami közelebb van, mint gondolnánk, hisz az elmúlt években Ausztráliában, Kaliforniában, Észak-Kanadában, Franciaországban és Spanyolországban is hasonló természeti katasztrófákkal kellett megküzdeni. Mégis milyen élet vár ránk a következő évtizedben? – teszi fel a kérdést a szerző. A kötet nem klasszikus disztópia, inkább realista regény, amelynek hátterét a mi világunk adja.
„Mert a természet szarik ránk. Ez a legfontosabb, amit meg kell értenünk. A természetet semmi nem érdekli. Nem fogja megköszönni, hogy elektromos hibrid autót vásároltál. Nem lesz kedves hozzád azért, mert napelemet szereltél fel. Egyáltalán nem úgy gondolja, hogy megengedheted magadnak, hogy repülővel utazz a haldokló nővéredhez, ha utána soha többet nem repülsz. Nem ad egy kicsivel több esőt, mert beérted két gyerekkel, eggyel, vagy egyáltalán nem vállaltál gyereket. Sem több, sem kevesebb szén-dioxidot nem nyel el azért, mert elmész szavazni. Nem kíméli a korallzátonyokat, a gleccsereket és az esőerdőket, csak mert rábeszélted a gyerekeidet, hogy mégiscsak kóstolják meg a húspótlóból készült darált húst. Mindazt, amit most tapasztalunk, egyáltalán nem tudjuk befolyásolni a tetteinkkel, mert ez a tíz, harminc vagy ötven évvel ezelőtt meghozott és főként meg nem hozott döntéseink következménye. A természet nem tárgyal. Nem lehet meggyőzni, sem megnyugtatni, sem megfenyegetni” – írja Jens Liljestrand.
Négy ember sorsa fonódik össze ebben a regényben, amely könnyedsége ellenére olykor Raymond Carver komor elbeszélői stílusát idézi. Egy média-tanácsadó, egy klímatagadó influenszer, egy valamikori teniszcsillag szomorúan esetlen fia és egy hétköznapi, telefonfüggő lány. A városi középosztály tagjai mind, akik hozzászoktak a kényelmes élethez, azonban ahogy a mobiltelefonok elhallgatnak, mindennapossá válik az áramhiány, és a természet könyörtelenül megmutatja erejét, jórészt tehetetlenné válnak. Egyikük kétségbeesetten reagál, másikuk arrogánssá és tagadóvá válik. Van, akit a szomorúság és a düh kerít hatalmába, akiről pedig a legkevésbé gondolnánk, a cselekvésre képtelenek helyébe lép. Liljestrand tökéletesen érzékelteti, milyen sokkolóan hat az emberekre az éghajlatváltozás valósága, hogyan uralkodik el egyeseken a pánik, másokon a vágyakozás és a nosztalgia. A jelen rabjai mind a négyen, akik szinte képtelenek felismerni, múlt és jövő hogyan függ össze.
Liljestrand költői, mégis kegyetlen éleslátással jeleníti meg a válság élményét, a megzavart normalitást. Noha könyvének középpontjában a klímakatasztrófa áll, ugyanennyire szól a negyvenes éveikben járó férfiak életközepi válságáról is. Didrik, a jómódú, háromgyermekes apa közeli rokona a Ruben Östlund Lavinájából ismert és családja helyett önmagát mentő üzletembernek. Az emberiség nem képes tanulni a tragédiákból – ahogy a regény végén hirtelen elered az eső, a tüzek kialszanak, az emberek úgy lépnek tovább és térnek vissza korábbi életükhöz, mintha mi sem történt volna.
Pont úgy, mint a mi valóságunkban: 2022 nyarán mi is megtapasztalhattuk a jövő várható időjárását, ám nagyon úgy tűnik, ez a sokkoló tapasztalat mit sem változtatott a társadalom (és a döntéshozók) hozzáállásán. Jens Liljestrand könyve figyelmeztetés: a modern kor eddigi legnagyobb kihívásával kell szembenéznie az emberiségnek, és ha túl akarunk élni, nem szabad saját magunk ellenségévé válnunk.
Jens Liljestrand: Ha minden véget ér is. Ford.: Patat Bence. Park Könyvkiadó, 2024. 6499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/14. számában jelent meg április 5-én.
