A Márki-Zay Péter által vezetett egyesült ellenzék legfőbb dilemmája, hogy a következő hónapok kommunikációját milyen tematikára feszítse fel. A sokszínű ellenzéki tábornak valójában csak egyetlen közös mondása van, az hogy O1G – bármilyen ezen túlmutató üzenet annak kockázatával jár, hogy az ellenzék valamelyik nagyobb választói csoportját elidegeníti. A szociális igazságosság eszményét célzó erőteljes baloldali fordulat a középrétegek jelentős részét, a pénzügyi racionalitásra vonatkozó érvelés a rezsicsökkentés és a tizenharmadik havi nyugdíj híveit, az uniós szlogenek a jobbikosokat, a feles alkotmányozás szándéka a centristákat tántoríthatja el a közös ellenzéki lista támogatásától. Amikor a Fidesz került ilyen dilemma elé, Orbán Viktor rutinszerűen döntött úgy, hogy nem kockáztat: kampányait a legegyszerűbb, legkönnyebben átélhető üzenetekre fűzi fel. Ez 2010-ben az elszámoltatás, 2014-ben a rezsicsökkentés, 2018-ban pedig a migráció volt – s ezek a nagyon primitív kommunikációs stratégiák mindhárom esetben elégnek bizonyultak az 50 százalék körüli listás eredményhez, melyekből a többi párt koordinációra való képtelensége miatt sorban országgyűlési kétharmadok születtek.
Most más a helyzet. Két ellenzéki lista áll a Fidesszel szemben, s jelenleg úgy tűnik, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyoldalú gesztust gyakorolva nem indít abban a bő két tucat körzetben jelöltet, ahol ezt listaállítását nem kockáztatva megteheti, és amely körzetekben a 2022-es választás minden bizonnyal eldől majd. Az egyesült ellenzék politikusai már ez ügyben fel kell, hogy tegyenek maguknak egy alapvető stratégiai kérdést: érdemes-e a nagyvonalúságra további acsarkodással, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt létezéshez való jogának elvitatásával reagálniuk, vagy inkább abban kéne reménykedniük, hogy a kutyapárti lista megugorja az 5 százalékot, amely esetben az Orbán-rendszer leváltására irányuló szavazatok és az azok nyomán elnyerhető országgyűlési helyek ténylegesen maximalizálhatók volnának.
Az ellenzéki összefogás tagjai előtt álló következő kérdés az, hogy Orbán-ellenes üzeneteikhez, az elszámoltatáshoz és a korrupcióellenességhez hozzá tudnak-e rendelni bármilyen erős és átélhető jövőképet. A miniszterelnök elleni protesthangulatra építő kampány önmagában is hozhat negyvenöt, akár 50 százalékot, ha pedig ehhez az elszabaduló árak és a súlyos járványkövetkezmények is hozzáteszik a magukét, az jövő tavaszra akár elég is lehet egy nagyon szűk győzelemhez, hisz a választási rendszer elaknásításának következtében még ötvenegy vagy 50 százalékos ellenzéki győzelem esetén is a Fidesz kerülne országgyűlési többségbe. Az állampárt ez esetben a tizenharmadik havi nyugdíj kiutalásában és a személyi jövedelemadó visszatérítésében bízhat, mely intézkedések épp a választás előtt hivatottak meggyőzni arról a magyar társadalmat, hogy a Fidesz uralma az anyagi biztonság garanciája.
A másik lehetőség az, hogy Márki-Zay Péter kockáztat, és Orbán Viktor biztosnak tekintett szidalmazását meghaladva erős jövőképet és olyan víziót ad, amely túlmutat a jelenlegi miniszterelnök személyén, s így a magyar társadalomnak nemcsak a jogos elégtétel lehetőségét kínálja fel, hanem reményt és perspektívát is nyújt. Olyasmit, amivel a Fidesz már rég nem rendelkezik, és amivel senki sem számol, mert a magyar társadalom annyiszor csalódott már a hazug ígéretekben, hogy sokkal egyszerűbb valami ellen, mint valami mellett megmozdítani – Márki-Zay Péter ereje viszont épp abban van, hogy neki hinni lehet. Biztosan arra kell pocsékolnia az erejét, hogy beálljon a Fidesz emberdarálója elé, és buzizással meg pedofilozással próbálja megállítani Rogán Antal roppant kommunikációs erőműveit? Attól tartok, hogy ez kevés lesz, mert ebben a fegyvernemben a gátlástalanul előadott hazudozásával meg a szüntelenül gyakorolt karaktermészárlásaival, a felmérhetetlen mennyiségű pénzével és felületével egyszerűen jobb a Fidesz. Az ellenzék nem tud erőt az erővel szembeállítani: ez ellen a Trója ellen Akhilleusz nem nyerhet – egyedül Odüsszeusznak van esélye.
Orbán Viktor kényszerpályán van, mert még saját választóinak jelentős része is undorodik rendszerének korruptságától, úgyhogy nincs más választása, mint ezt a kampányt is gyűlöletbe, hazugságba és testnedvekbe fojtani – ez az „ők sem jobbak, mint mi” kommunikációs stratégiája. Márki-Zay Péternek ezzel szemben történelmi esélye van e fölé a politikát képező szennyes posvány fölé emelkedni: reménnyé és vezetővé válni. A Fidesszel nem frontálisan kell megütközni – a helyes irány ezúttal is felfelé vezet.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/50. számában jelent meg, december 10-én.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
